1.rész

Sziasztok!
Először is nagyon szépen köszönöm a sok pozitív megjegyzést itt,és a Facebook-on is.eszméletlenül jól esnek a bátorító szavak.
Nem is húznám tovább az időt,itt a várva-várt 1.rész!Ha elolvastad pipálj,komizz,vagy iratkozz fel!
Jó olvasást! :)
Klau

-Miért,mit kellett volna csinálnom?A nyakukba ugrani,hogy úristeeen itt a ByTheWay,atyaég-színészkedtem,miközben kezem a szívemre helyeztem.

-De miért vagy róluk ilyen rossz véleménnyel?Nem is ismered őket.

-Hallod,mintha ők annyira bírnának engem-veszekedtem.-Figyelj,nem szeretném elrontani a szülinapodat,úgyhogy nyugodtan menj vissza a többiekhez,én meg nagy ívben elkerülöm őket,okés?-em meg,majd megöleltem barátnőmet.

Barátnőm csak bólintott,és  visszament a többiekhez.Mivel nem akartam egyedül tölteni az időt,odacsapódtam pár osztálytársamhoz,akik jó messze voltak a három bájgúnártól.A társaságunk nagy része lányokból állt,és nagyon jól elvoltunk.Aztán olyan 11 felé Nesszi behozta a tortáját.Nem tudom,melyik cukrász csinálta,de az a valaki nagyon ügyes lehetett.A külső részét rózsaszín marcipán borította,amin pár rózsa díszelgett,a közepébe pedig  egy csillagszóró volt szúrva.Természetesen a gyertya sem maradhatott el.

Miután mindenki megcsodálta a tortát,barátnőm elfújta a gyertyákat,miközben kívánt valamit,mi pedig hatalmas ujjongásban törtünk ki.

Vani felvágta a tortát,majd szép sorban mindenki megkapta a saját szeletét.Mivel villát elfelejtettem hozni,ezért visszamentem érte.Mikor a helyem felé tartottam,megbotlottam a saját lábamban,és a torta,ami eddig a tányéromon volt,Bence arcára és pólójára került,én pedig csak azt vettem észre,hogy a földön landolok.Na igen,ha most egy romantikus filmben lennénk,akkor most jött volna az,hogy a srác,akit összetortáztam,karjaiba zár,ezzel megakadályozva,hogy a földre zuhanjak.De mivel azonban ez a valóság,ezért ez nem történt meg,sőt.2 mérges tekintettel találtam magam szemben.

-Ezt nem hiszem el!Nem tudsz jobban figyelni?-ordította le a fejem Bence.Még szerencse,hogy a bénázásomat nem látták sokan,csak barátnőm,pár évfolyamtársam és persze Ya Ou meg Sziki.Csodás,mondjuk akik ismernek,azok tudják,hogy nagyon béna vagyok,szóval nekik nem volt újdonság,de a srácok olyan szúrósan néztek rám,mintha meg akarnának ölni.

-Bocs,véletlen volt-magyarázkodtam.

-Persze,véletlen,mi?Azok után,amit a fejünkhöz vágtál,nehéz elképzelni.-nagyszerű,azt hiszi,hogy direkt csináltam,pedig ez tényleg nem volt szándékos.De miért is érdekel a véleménye?-gondolkodtam.

-Én tényleg nem akartam,de rohadtul nem érdekel a véleményed.Felőlem azt gondolsz,amit akarsz..-vetettem oda,bár ezt nem gondoltam komolyan.Bántott,hogy nem hitte el..De miért?Én már nem értek semmit.

Mire feleszméltem,addigra már Bence újra a haverjaival volt,és a baráti társaságomban találtam magam.

-Nyugi Bogi,mi tudjuk,hogy nem direkt volt.Tudjuk,hogy mit csinálsz szándékosan,és mit nem.-nyugtatgattak a többiek.Erre elmosolyogtam magam,majd beszélgetni kezdtünk.Egy idő után kezdtem magam egy kicsit rosszul érezni.

-Mindjárt jövök,csak kimegyek egy kicsit az erkélyre-osztottam meg az infót a többiekkel.

Ők csak bólintottak,én pedig az említett helyre mentem,ahol a korlátnak dőltem,és onnan figyeltem a várost.Bent már alig volt oxigén,ezért ez a friss levegő nagyon jól esett.Egy ideje már kint lehettem,és egyszer csak lépéseket hallottam magam mögül.Azonnal a hang irányába fordultam,és megpillantottam Norbit,az egyik évfolyamtársunkat,aki hát,nem éppen mondható józannak.Szinte alig állt a lábán.

-Szia cica-köszöntött.Szerintem fullra nem tudta,hogy mit beszél.

-Öhm,szia-mondtam zavartan.

-Nagyon csinos vagy-bókolt,majd közelebb jött,és letapizott.Erre én fogtam magam,és felpofoztam.Kezdtem kicsit megijedni,mert mégiscsak mi voltunk csak a teraszon,és az előbb képeltem fel egy részeg évfolyamtársunkat,aki nem kicsit volt kanos.Tettemre 2 kezével megszorított,és a nyakam kezdte el puszilgatni.Én ezt rohadtul nem akartam,de erős szorításától moccanni sem tudtam,nemhogy beszaladni a lakásba.Könnyek szöktek a szemembe..Nem akartam én lenni a következő áldozata.

-Hagyj békén-kérleltem zokogva,de mintha meg se hallotta volna,tovább folytatta.Undorodtam..Norbit nagyon félre ismertem.A suliban tök jól elvoltunk.Oké,hogy be van piálva,de azért tudjuk már,hol vannak a határok.

A dolgok kezdtek nagyon elfajulni.Azt hittem,nincs menekvés,amikor is valaki karomnál fogva elrántott onnan.Igen ám,de túl nagy volt a lendület,amitől egy mellkasba ütköztem,ami-mellesleg-tortás volt.Ó jaj,ugye nem?..Imádkoztam,hogy ne Bence legyen az,de mivel más pólóján nemigen díszelgett édesség,ezért csak ő lehetett. Atya világ..Úgy égett a fejem.

-Azonnal takarodj innen!Egy védtelen lányt hogy lehet így letámadni?-védett meg Bence.

-Te nekem ne dumáljál!-vágott vissza Norbi,majd megindult Bence felé.

-Haver,nem ajánlom.Te sokkal szarabbul jársz,mint én.Ha megböknélek,eldőlnél.

Norbi nem hallgatott a szép szóra,és tovább közelített felé.Bence nem hagyta magát.Behúzott neki egyet.Norbi egy pillanatra meginogott.

-Ezt még ne fejeztük be-közölte Bencével,majd fogta magát,és elhúzott.Szerintem a buliból is 

elment,vagyis remélem.

-Jól vagy?-kérdezte Bence aggódva.

-Persze-mondtam,majd letöröltem könnyeim és egy mosolyt erőltettem arcomra.-Amúgy meg tudtam volna magam védeni.Nem volt szükség a segítségedre.-mondtam,de egyáltalán nem voltam meggyőző.

-Na jó,ezt még te sem hitted el,nemhogy én.-mondta,majd a hajába túrt.-Egy köszönöm bőven elég-mondta kaján vigyorral a képén.

-Kösz..-válaszoltam,és egy kényszermosolyt festettem arcomra.

-Nem vagy te olyan bunkó,mint mutatod magad-mondta még mindig mosolyogva.

-Tortát nyomtam a képedbe-röhögtem el magam.

-Azt mondtad,hogy véletlen volt.-nevetett már ő is.

-De te nem hitted el.

-De elhittem..Csak jó volt téged idegesíteni-árulta el.

-Jól van,megjegyeztem-tettettem felháborodást,de nevetőráncaim elárulták,hogy igenis jól szórakozom.

-Nem megyünk vissza a többiekhez?-kérdezte.

Erre csak bólintottam.Bence elindult,én azonban nem mozdultam.Elítéltem őt,pedig nem volt miért.Ha most ő nincs,ki tudja,mi történik velem.De én alapból sem szoktam az első benyomásra hagyatkozni,azonban ez most másképp volt.

-Na,nem jössz?-kérdezett vissza a „hősöm”,amint látta,hogy még mindig ott állok,ahol az előbb.

-Bence…sajnálom-kértem bocsánatot.

-Mégis mit?-tette fel kérdését zavartan.Nem tudta,hogy mire gondolok.

-Azt,amit akkor mondtam,amikor megérkeztünk.Gőzöm sincs,miért voltam bunkó,én alapból nem ilyen vagyok.-magyarázkodtam.

-Ja,hogy azért.Én azt már el is felejtettem-mondta,majd kacsintott.

Visszatértünk a lakásba,ahol megint ketté váltunk.Ő ment a haverjaihoz,én meg kerestem egy nyugodt sarkat,és letelepedtem.