Először is nagyon szépen köszönöm a sok pozitív megjegyzést itt,és a Facebook-on is.eszméletlenül jól esnek a bátorító szavak.
Nem is húznám tovább az időt,itt a várva-várt 1.rész!Ha elolvastad pipálj,komizz,vagy iratkozz fel!
Jó olvasást! :)
Klau
-Miért,mit kellett volna csinálnom?A nyakukba ugrani,hogy
úristeeen itt a ByTheWay,atyaég-színészkedtem,miközben kezem a szívemre
helyeztem.
-De miért vagy róluk ilyen rossz véleménnyel?Nem is ismered
őket.
-Hallod,mintha ők annyira bírnának engem-veszekedtem.-Figyelj,nem
szeretném elrontani a szülinapodat,úgyhogy nyugodtan menj vissza a
többiekhez,én meg nagy ívben elkerülöm őket,okés?-em meg,majd megöleltem
barátnőmet.
Barátnőm csak bólintott,és
visszament a többiekhez.Mivel nem akartam egyedül tölteni az
időt,odacsapódtam pár osztálytársamhoz,akik jó messze voltak a három
bájgúnártól.A társaságunk nagy része lányokból állt,és nagyon jól
elvoltunk.Aztán olyan 11 felé Nesszi behozta a tortáját.Nem tudom,melyik cukrász
csinálta,de az a valaki nagyon ügyes lehetett.A külső részét rózsaszín marcipán
borította,amin pár rózsa díszelgett,a közepébe pedig egy csillagszóró volt szúrva.Természetesen a
gyertya sem maradhatott el.
Miután mindenki megcsodálta a tortát,barátnőm elfújta a
gyertyákat,miközben kívánt valamit,mi pedig hatalmas ujjongásban törtünk ki.
Vani felvágta a tortát,majd szép sorban mindenki megkapta a
saját szeletét.Mivel villát elfelejtettem hozni,ezért visszamentem érte.Mikor a
helyem felé tartottam,megbotlottam a saját lábamban,és a torta,ami eddig a
tányéromon volt,Bence arcára és pólójára került,én pedig csak azt vettem
észre,hogy a földön landolok.Na igen,ha most egy romantikus filmben
lennénk,akkor most jött volna az,hogy a srác,akit összetortáztam,karjaiba zár,ezzel
megakadályozva,hogy a földre zuhanjak.De mivel azonban ez a valóság,ezért ez
nem történt meg,sőt.2 mérges tekintettel találtam magam szemben.
-Ezt nem hiszem el!Nem tudsz jobban figyelni?-ordította le a
fejem Bence.Még szerencse,hogy a bénázásomat nem látták sokan,csak barátnőm,pár
évfolyamtársam és persze Ya Ou meg Sziki.Csodás,mondjuk akik ismernek,azok
tudják,hogy nagyon béna vagyok,szóval nekik nem volt újdonság,de a srácok olyan
szúrósan néztek rám,mintha meg akarnának ölni.
-Bocs,véletlen volt-magyarázkodtam.
-Persze,véletlen,mi?Azok után,amit a fejünkhöz vágtál,nehéz
elképzelni.-nagyszerű,azt hiszi,hogy direkt csináltam,pedig ez tényleg nem volt
szándékos.De miért is érdekel a véleménye?-gondolkodtam.
-Én tényleg nem akartam,de rohadtul nem érdekel a
véleményed.Felőlem azt gondolsz,amit akarsz..-vetettem oda,bár ezt nem
gondoltam komolyan.Bántott,hogy nem hitte el..De miért?Én már nem értek semmit.
Mire feleszméltem,addigra már Bence újra a haverjaival
volt,és a baráti társaságomban találtam magam.
-Nyugi Bogi,mi tudjuk,hogy nem direkt volt.Tudjuk,hogy mit
csinálsz szándékosan,és mit nem.-nyugtatgattak a többiek.Erre elmosolyogtam
magam,majd beszélgetni kezdtünk.Egy idő után kezdtem magam egy kicsit rosszul
érezni.
-Mindjárt jövök,csak kimegyek egy kicsit az
erkélyre-osztottam meg az infót a többiekkel.
Ők csak bólintottak,én pedig az említett helyre mentem,ahol
a korlátnak dőltem,és onnan figyeltem a várost.Bent már alig volt oxigén,ezért
ez a friss levegő nagyon jól esett.Egy ideje már kint lehettem,és egyszer csak
lépéseket hallottam magam mögül.Azonnal a hang irányába fordultam,és
megpillantottam Norbit,az egyik évfolyamtársunkat,aki hát,nem éppen mondható
józannak.Szinte alig állt a lábán.
-Szia cica-köszöntött.Szerintem fullra nem tudta,hogy mit
beszél.
-Öhm,szia-mondtam zavartan.
-Nagyon csinos vagy-bókolt,majd közelebb jött,és
letapizott.Erre én fogtam magam,és felpofoztam.Kezdtem kicsit megijedni,mert
mégiscsak mi voltunk csak a teraszon,és az előbb képeltem fel egy részeg
évfolyamtársunkat,aki nem kicsit volt kanos.Tettemre 2 kezével megszorított,és
a nyakam kezdte el puszilgatni.Én ezt rohadtul nem akartam,de erős szorításától
moccanni sem tudtam,nemhogy beszaladni a lakásba.Könnyek szöktek a
szemembe..Nem akartam én lenni a következő áldozata.
-Hagyj békén-kérleltem zokogva,de mintha meg se hallotta
volna,tovább folytatta.Undorodtam..Norbit nagyon félre ismertem.A suliban tök
jól elvoltunk.Oké,hogy be van piálva,de azért tudjuk már,hol vannak a határok.
A dolgok kezdtek nagyon elfajulni.Azt hittem,nincs
menekvés,amikor is valaki karomnál fogva elrántott onnan.Igen ám,de túl nagy
volt a lendület,amitől egy mellkasba ütköztem,ami-mellesleg-tortás volt.Ó
jaj,ugye nem?..Imádkoztam,hogy ne Bence legyen az,de mivel más pólóján nemigen
díszelgett édesség,ezért csak ő lehetett. Atya világ..Úgy égett a fejem.
-Azonnal takarodj innen!Egy védtelen lányt hogy lehet így
letámadni?-védett meg Bence.
-Te nekem ne dumáljál!-vágott vissza Norbi,majd megindult
Bence felé.
-Haver,nem ajánlom.Te sokkal szarabbul jársz,mint én.Ha
megböknélek,eldőlnél.
Norbi nem hallgatott a szép szóra,és tovább közelített
felé.Bence nem hagyta magát.Behúzott neki egyet.Norbi egy pillanatra
meginogott.
-Ezt még ne fejeztük be-közölte Bencével,majd fogta magát,és
elhúzott.Szerintem a buliból is
elment,vagyis remélem.
-Jól vagy?-kérdezte Bence aggódva.
-Persze-mondtam,majd letöröltem könnyeim és egy mosolyt
erőltettem arcomra.-Amúgy meg tudtam volna magam védeni.Nem volt szükség a
segítségedre.-mondtam,de egyáltalán nem voltam meggyőző.
-Na jó,ezt még te sem hitted el,nemhogy én.-mondta,majd a
hajába túrt.-Egy köszönöm bőven elég-mondta kaján vigyorral a képén.
-Kösz..-válaszoltam,és egy kényszermosolyt festettem
arcomra.
-Nem vagy te olyan bunkó,mint mutatod magad-mondta még
mindig mosolyogva.
-Tortát nyomtam a képedbe-röhögtem el magam.
-Azt mondtad,hogy véletlen volt.-nevetett már ő is.
-De te nem hitted el.
-De elhittem..Csak jó volt téged idegesíteni-árulta el.
-Jól van,megjegyeztem-tettettem felháborodást,de
nevetőráncaim elárulták,hogy igenis jól szórakozom.
-Nem megyünk vissza a többiekhez?-kérdezte.
Erre csak bólintottam.Bence elindult,én azonban nem mozdultam.Elítéltem
őt,pedig nem volt miért.Ha most ő nincs,ki tudja,mi történik velem.De én
alapból sem szoktam az első benyomásra hagyatkozni,azonban ez most másképp
volt.
-Na,nem jössz?-kérdezett vissza a „hősöm”,amint látta,hogy
még mindig ott állok,ahol az előbb.
-Bence…sajnálom-kértem bocsánatot.
-Mégis mit?-tette fel kérdését zavartan.Nem tudta,hogy mire
gondolok.
-Azt,amit akkor mondtam,amikor megérkeztünk.Gőzöm
sincs,miért voltam bunkó,én alapból nem ilyen vagyok.-magyarázkodtam.
-Ja,hogy azért.Én azt már el is felejtettem-mondta,majd
kacsintott.
Visszatértünk a lakásba,ahol megint ketté váltunk.Ő ment a
haverjaihoz,én meg kerestem egy nyugodt sarkat,és letelepedtem.
Ez a rész is nagyon jó lett! Imádom már a blogodat! Várom már a folytatást, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből!:)♥
VálaszTörlésKöszönöm szépen,örülök,hogy elnyerte a tetszésed. :)
TörlésA következő rész még nem tudom,hogy mikor lesz,de megpróbálok nem napokat ülni rajta.
Sziia! :) uuuu nagyon tetszik :) zsenialisan irsz,kreativ vagy;) varom mar a folytatast:)
VálaszTörlésSzia! :)
TörlésKöszönöm a bíztató szavakat,hihetetlenül jól esnek! :)
A folytatást pedig igyekszem hamar hozni.
Ez nagyon király volt. :) Szerintem a következő is ilyen jó lesz........várom a következőt és gratula
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!Igyekszem. :)
VálaszTörlésEz nagyon jó lett 😊😉☺ ügyi vagy ☺
VálaszTörlésköszönöm szépen :)
Törlés