5.rész

Sziasztok!
Egy szomorú hírt kell veletek közölnöm.A nyáron már valószínűleg nem lesz kint több rész,ugyanis az augusztusomat  Németországban töltöm,és nem tudom,hogy lesz-e internet.Ha rá tudok esetleg csatlakozni a wi-fi-re,akkor hozni fogom a részeket,de akkor is csak heti egyszer,mert nem nagyon lesz időm,hisz egyik helyről a másikra megyek.Ígérem,ahogy tudom,hozom az újabb fejezetet.Ha a nyáron mégsem tudok hozni,akkor ősszel bepótolom,Remélem,nem haragszotok meg,és ha visszajövök,akkor is lesznek olvasóim.Nagyon sajnálom,hogy így alakult,de mindent megteszek annak érdekében.hogy ne kelljen bennem csalódnotok.
Ui:Köszönöm szépen az 1000+-os megtekintést.Szinte alig akarom elhinni,hogy ennyi idő alatt összejött!Szeretlek titeket! :)
Jó olvasást!
Klau

Már elmúlt éjfél,és én még mindig nem alszom,ami miatt Sziki megint össze fog szidni,mondván hogy nem vagyok elég kipihent.Ő az az ember,aki apánk helyett apánk,és akire mindig lehet számítani,bármi is történjék.

Még énekeltem egy utolsó dalt,majd végül elaludtam.

Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem.Álmosan kinyitottam szemeim,de az ablakon át beszűrődő fénytől automatikusan visszacsukódtak.Kellett pár perc,amíg szemem kellően hozzászokott a Napfényhez,de végül sikerrel jártam.

A telefonom után nyúltam,hogy megnézzem,ki üzent.Szinte biztos voltam abban,hogy anya írt,amiben megkérdezi,hogy mikor látogatok újra haza.Igen,azt elfelejtettem említeni,hogy bár nem vagyok nagykorú,mégis egyedül élek,mert a suli miatt fel kellett költöznöm Pestre,amit a szüleim még mindig  nem tudnak rendesen kezelni.Állandóan aggódnak,amit persze megértek,de én úgyis vigyázok magamra.Hiába mondom el nekik,hogy nem tudok hazamenni minden hétvégén,mert 1.nincs időm,2. két és fél óra az út vonattal.Így is minden második héten,vagy ha nem érek rá annyira,akkor is háromhetente elmegyek,és megnézem,hogy mi van velük.Telefonon persze szinte mindennap beszélünk.Ezért lesz majd jó,ha két hónap múlva leteszem a jogsim.Már alig várom.Az írásbelin átmentem,úgyhogy már csak a gyakorlat van hátra.

Kissé meglepődtem,amikor a képernyőre pillantottam,mert nem anyu volt,hanem egy full ismeretlen számról írtak.

Szia:D Nincs izomlazad a tegnap nap utan?Arra gondoltam,hogy ha ma raersz,akkor elmehetnenk valahova.Bence

Az üzenetet olvasva önkéntelenül is mosolyra húztam a szám,bár gőzöm sincs,hogy miért.Hamarosan feltettem magamban a kérdést,hogy mégis honnan van meg neki a számom,ugyanis én nem adtam meg neki.

Nem írhatom neki azt,hogy elmegyek vele.Nem szabadna többet találkoznunk.Mindenkinek jobb lesz,ha távol tartom magam tőle.Válaszomon sokat gondolkodtam.Először úgy terveztem,hogy lepattintom,de aztán nem volt szívem.Mi történhet,ha még egyszer találkozunk?Max.majd utána valahogy elkerülöm.

Szia:D hat nem is tudom..megeri az nekem?egyebkent honnan szerezted meg a szamom? :o Bogi

Egy kicsit húztam az agyát,kíváncsi voltam,hogy mit válaszol erre az SMS-re.Nemsokára újra jelezni kezdett a készülékem,én pedig azonnal megnyitottam a levelet.

Na legyszi gyere,igerem h nem fogsz unatkozni.A valaszom pedig arra,hogy honnan van meg a szamod ,egyszeru.Talan elfelejtetted,h a szembe szomszedom az unokatesod?:P

Petiii!A kis besúgó,megadta a számom Bencének.Ezek után tuti,hogy kinyuvasztom a gyereket.A jelek szerint már most nagyon jóban vannak,pedig még csak tegnap ismerték meg egymást.

Jojo,rendben,meggyoztel.:D

Akkor mondjuk 3-kor a Cafe Frei kavezo elott?

Ránéztem az órára,és amint megláttam,teljesen elsápadtam.Majdnem dél volt,én meg még csak akkor keltem fel.Ha Bence nem üzen,akkor szerintem aludtam volna úgy… 2-ig biztos.

Okes,en addig összeszedem magam.:D

Miert,tortent valami?:o

Hahaha..Csak nem aggodsz?Amugy semmi,csak most keltem fel.:P

Jaa..kis hetalvo:D na akkor majd talalkozunk.

Ezzel be is fejeztük az üzenetváltásunkat.Szép lassan kimentem a konyhába,ahol csináltam magamnak egy melegszendvicset reggeli gyanánt.Jó,ez így furán hangzik,mert már majdnem dél volt,és ilyenkor egy normális ember ebédelni szokott.Mire azonban megfőztem volna az ebédet,valószínűleg éhen haltam volna.A már elkészült szendvicsemmel együtt leültem az asztalhoz,majd szép lassan elfalatoztam.

Miután végeztem,a szobámba mentem,ahol előkerestem az egyik kedvenc,bézs színű nyári ruhámat,amit egy barna öv dob fel,majd hozzá kerestem egy barna magassarkút,és kész is voltam.Illetve majdnem.Utána még gyorsan a fürdőbe mentem,ahol megfésülködtem.A hajammal nem csináltam semmit,hagytam,hogy lágyan omoljon a hátamra.Egy kis szempillaspirált vittem fel alapból is hosszú pilláimra,majd teljesen indulásra készen voltam.

Mivel -őszintén szólva-semmi kedvem nem volt Bencével találkozni,így szép lassan elindultam a buszhoz.Tudom,eddig fel voltam dobva a találkozás miatt,de most egy az egyben megváltozott a véleményem.Lehet,hogy tényleg nemet kellett volna mondanom.Így visszagondolva tök hülyeség volt belemenni,viszont most már visszamondani sem tudom.Illetve vissza tudnám,de az hatalmas kicseszés lenne Bencével szemben.

Pont,mikor odaértem a buszmegállóhoz,a helyijáratos busz éppen akkor kanyarodott ki az utcából.Nagyszerű,ezt is sikeresen lekéstem.Istenem,de jó lesz,ha végre leteszem a jogosítványomat,és akkor nem leszek időhöz kötve.Megnéztem a menetrendet,de a következő  járat csak negyed óra múlva indult.

Bencének gyorsan dobtam egy üzit,hogy egy kicsit késni fogok,majd leültem a padra,és vártam.Hogy elüssem az időt,kikerestem a fülhallgatót a táskámból,majd elkezdtem zenét hallgatni.Ez a busz pontos volt,úgyhogy 15 perc múlva már a buszon ültem.Az út a kávézóig egy jó 10 perc.A megfelelő megállónál leszálltam,majd a kávézóba mentem,ami pont szembe van vele.Az egyik asztalnál megpillantottam Bencét,aki unottan a telefonját nyomkodta.Mögé lopakodtam,majd egy hirtelen ötlettől vezérleve hátulról átöleltem,de gesztusomat azonnal megbántam.Nem tudtam,mit és miért tettem,csak úgy jött.Bence ölelésemre összerezzent,szerintem megijesztettem.

-Szia Bence-köszöntem neki én elsőnek ölelésem után,majd leültem a vele szemben lévő asztalhoz.

-Szia Bogi-üdvözölt ő is mosolyogva.-Hallod rohadtul megijesztettél.

-Ne haragudj,de ez most jól esett-kuncogtam.-És bocsi hogy megvárattalak,csak azt történt,hogy lekéstem a buszt.

-Nem gond,addig elütöttem az időt.A lényeg,hogy itt vagy-mondta,miközben kacsintott.

-És,mit csináltál ma?

-Próbáltunk a srácokkal,tévéztem,telefonoztam.Csak a szokásos.És te?

-Egész idáig aludtam-nevettem el magam,miközben emlékeztettem rá,hogy már egyszer említettem üzenetben.

-Jaj tényleg-nevetett ő is.-Mit kérsz?-terelte a témát.

-Öhm..szerintem egy Guatemalai mogyoró-kávét-válaszoltam,miközben a kávékínálatot olvastam.

Bence elment megrendelni az italainkat,én pedig csendben vártam.

-Mindjárt hozzák-osztotta meg az infót Beni,miután visszaért.

Amíg a kávénkat vártuk,beszélgetni kezdtünk.

4.rész

Sziasztok!
Először is bocsánat,amiért eddig nem volt rész,de őszintén szólva nem igen jött az ihlet,de most végre itt van,úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót,jó olvasást! :)
Ui:Ha elolvastad pipálj,kommentelj,vagy esetleg iratkozz fel.nagyon örülnék pár véleménynek,legyen az akár pozitív,akár negatív.Kíváncsi vagyok,hogy mit gondoltok a blogról,úgyhogy ha van egy kis időtök,akkor légyszi írjatok megjegyzést! :)
Klau

-Bence,ő itt Peti,Peti,ő itt Bence,aki egyben a szembe szomszédod -mutattam be őket egymásnak.

-Ó,heló,de jó,már ismerek valakit-üdvözölte Peti sajátos módon Bencét.

-Szia,örülök,hogy összefutottunk.Épp azt kérdeztem Bogitól,hogy nem kell-e egy kis segítség?

Peti egy pillanatra rám pillantott,mire én megráztam a fejem és suttogtam neki egy ’’nem”-et.

-Persze,ha nem nagy gond,akkor elkélne még egy munkaerő,mert Bogival nem sokra megyek.

Hát basszus én megölöm ezt a gyereket.Az tuti,hogy direkt csinálta.Mellesleg mi az,hogy nem megy velem sokra?Azért ez fájt.Nem tudom,ki gürizett neki annyit.

Felvittük a dobozokat az emeletre,immáron Bence segítségével.Ahogy csak tudtam,kerültem.Amikor ő bement Peti szobájába,akkor én kimentem a konyhába.Ha ő kijött a konyhába,leültem a nappaliban.Jó tudom,ez egy idő után feltűnő,de nem voltam vele hajlandó beszélgetni.

-Baj van?-kérdezte,majd levágódott mellém a kanapéra.

-Nem,miért?-kérdeztem vissza zavartan.

-Csak mert azt vettem észre,hogy folyamatosan kerülsz.Csináltam valamit,vagy esetleg megbántottalak?Mondd meg nyugodtan,de ez nekem nagyon szemet szúrt,hogy huzamosabb ideig nem tudsz meglenni velem egy helységben és bevallom,szarul esik.

-Nem,tényleg nincs semmi,egyszerűen csak így jött ki.Nem szándékosan kerüllek,de ne haragudj,ha így éreztél.-füllentettem.

Bence épp válaszra nyitotta a száját,amikor megcsörrent a zsebében a mobilja.

-Szia tesó-vette fel a készüléket.

-…

-Ó,basszus elfelejtettem.Bocs,de teljesen kiment a fejemből,azonnal megyek.-mondta,majd lerakta.

-Ne haragudj,de nekem rohannom kell.Hív a kötelesség.

-Semmi baj,menj csak-mosolyogtam.-Várj,azért kikísérlek.-mondtam,majd felpattantam eddigi ülőhelyemről,és az ajtónál búcsúzkodni kezdtünk.

-Na szia,majd még találkozunk-köszönt el Bence,majd váratlanul megölelt.Természetesen viszonoztam az ölelését,de eléggé meglepődtem ezen a gesztuson,és teljesen zavarban voltam.

-Rendben,szia-mondtam,majd Bence lerobogott a lépcsőn.Pár percig még az ajtónak támaszkodva álltam,és mosolyogtam.Igazából gőzöm sincs,hogy mi  játszódik le bennem,csak azt tudtam,hogy egyre jobban megkedveltem Bencét,és ennek nem lesz jó vége.Nem szabad magamhoz még közelebb engednem.

-Te mit állsz az ajtóban?-zökkentett ki gondolatmenetemből Peti.

-Csak kikísértem Bencét,mert el kellett mennie.-válaszoltam.

-Ööö.már vagy 5 perce figyellek,és azóta meg sem mozdultál,mi van veled Bogi?

-Ja semmi,csak kicsit elgondolkodtam-mondtam,majd becsuktam az ajtót,és egy dobozt kezdtem el kipakolni.Peti tudta,hogy valamit nem akarok neki elmondani,de nem is feszegette a dolgokat,inkább rám hagyta.

Amikor készen lettünk,Peti hazaszállított engem.Szinte a szemem sem tudtam már nyitva tartani,hisz alapból nem aludtam túl sokat és ma eléggé lefáradtam.Ahogy a lakásomba beértem,megcéloztam a fürdőszobát,majd lezuhanyoztam.A langyos vízcseppek megtisztítottak a sok portól,ami rakodás közben került bőrömre.Most nem volt kedvem hosszan magamra folyatni a vizet,az egyetlen dolog,amit szerettem volna,az az,hogy végre ágyba kerülhessek.

Miután a fürdőszobában végeztem a szobámba mentem,ahol azonnal bedőltem a párnák közé,betakaróztam,majd pár perc múlva már az igazak álmát aludtam…

**Vavra Bence szemszöge**

Hát,ma elég érdekes napnak néztem elébe,de menjünk csak szép sorjában.

Ahhoz képest,hogy tegnap-azaz ma-elég későn feküdtem le,pontosan 4 óra után,elég hamar fent kukorékoltam.Már 8 órakor a konyhában készítettem a reggelimet,ami csak egy egyszerű rántottából állt.Miután mindent elpusztítottam,felöltöztem,majd készültem lemenni a közeli sarki boltba.Bezártam a lakást,majd a telefonomat nyomkodva lemásztam a 3.emeletről.Igen,valóban nem a legelőnyösebb ilyen magasan lakni,főleg ha a tömbben nincs lift,ráadásul kint is van vagy 40 fok,hát még a lakásban.

Elővettem a fülhallgatómat,és a rajta lévő csomót kezdtem kibogozni,mikor valaki a csomagjától ki se látva nekem jött.Mivel én is mással voltam elfoglalva,ezért kikerülni sem tudtam,hisz én sem figyeltem előre,r-go kölcsönösen fellöktük egymást.Illetve csak majdnem.A csomag tulajdonosa sűrű bocsánatkérések közepette letette az eddig cipelt dobozt,ami-nagy meglepetésemre-Bogihoz tartozott.Ő is nagyon meglepődött,amikor megpillantott.Hogy őszinte legyek,nagyon örültem annak,hogy-szó szerint- egymásba futottunk,mert találkozni szerettem volna vele.

Beszélgetésbe elegyedtünk,és megtudtam,hogy épp ebbe a tömbbe költözik az unokatesója.Elmondása szerint nagyon jóban vannak egymással,úgyhogy nagyon reméltem,hogy sokszor fogja meglátogatni,hátha megint összehoz minket a sors.Már az első találkozásnál is volt benne valami különleges,amit eddig más lányoknál nem tapasztaltam.Igaz,elég érdekes volt a megismerkedés,de ahhoz képest,hogy egy egoista tuskónak nevezett minket,egyáltalán nem tudtam rá haragudni.Persze elég rosszul esett,de amúgy sem vagyok az a tipikus haragtartó személyiség.Amikor megláttam az erkélyen Bogit,meg az egyik csávót,aki éppen zaklatta az előbb említett lányt,ösztönösen cselekedtem,és azonnal kirohantam,hogy Bogi segítségére siettem.Utálom az erőszakot,főleg akkor,ha még az esélyegyenlőség sincs meg.Egy védtelen lány és egy kigyúrt pasas között elég nagy különbség van.De erre most nem térek ki.

Egyszer csak egy idegen hang ütötte meg a fülemet,aki Bogihoz szólt.A hang irányába fordultam,és egy magas,barna hajú,kb.velem egyidős fiút fedeztem fel.Bogi bemutatott minket egymásnak,és kiderült,hogy ő az unokabátyja,akivel szembe szomszédok leszünk.

Felajánlottam,hogy segítek a költözésben.Bogi valamiért nemet mondott,Peti viszont beleegyezett.

A pakolások közepette feltűnt,hogy Bogi valamilyen oknál fogva került engem.Amikor a kanapén ült egyes egyedül,kihasználtam az alkalmat,és megkérdeztem,hogy van-e valami különösebb oka annak,hogy a nap legnagyobb részében alig voltunk egy légtérben,mert ha én bementem valahová,ő pár perc elteltével már máshol volt.Azt mondta,hogy nem szándékosan került,de valójában én ezt nem hittem el.Nem lehet véletlen egybeesés.Azt még megértem,ha 1-2 alkalommal történt volna ez,de kb.egész nap ez ment.

Beszélgetésünket a telefonom zavarta meg.Ya Ou hívott a próbával kapcsolatban.Már 20 perce várnak rám,de én teljesen elfelejtettem,hogy ma próba van.

Sietősen elbúcsúztam Bogitól,majd rohantam a próbaterem felé.A lakásomtól normális tempóban nézve olyan 12-15 perc,de én ezt most letudtam 7 perc alatt.Szinte beestem a terem ajtaján,ahol a többiek  már nagyban próbáltak.

-Végre,hogy itt vagy.Mi történt?Sosem szoktál késni,mi van veled?-kérdezte Sziki.

-Csak kiment a fejemből a próba,aztán meg segítettem Boginak meg az unokatesójának kipakolni az új lakásba..

-Annak a Boginak?-nézett rám Sziki teljesen értetlenül.

-Ha a buliban megismert Bogira gondolsz,akkor igen,ő az.

-Mi dolgod van neked azzal a bunkó csajjal?

-Nem bunkó,teljesen félre ismertük.Tök normális.

-Mióta vagy ennyire jóban vele?-faggatott Sziki.

-Hát a bulin megmentettem,utána ráírtam Facebook-on,majd ma összefutottunk a lépcsőházban,szóval így ennyi.

-Megmentetted?Miért,mi történt vele?Újra belenyomta valaki képébe a tortát?-gúnyolódott Ya Ou.A poénjain általában röhögni szoktam,de ez most egyáltalán nem volt vicces.Nem tudom miért,de ahogy Bogit bántotta,egyszerűen elfogott a méreg.

-Nem,de ha nagyon tudni akarod,akkor egy vadbarom ráakaszkodott és zaklatta-válaszoltam ingerülten.

-Hé hé hé,nyugi tesó,csillapodj.Mi van veled?- kérdezte Ya Ou.

-Bocs,nem tudom miért reagáltam így.Inkább kezdjük a próbát.

Próba közben a gondolataim teljesen más helyen cikáztak,ami meg is látszott,ugyanis elég sokszor rontottam el a rám eső szöveget,vagy éppen későn kapcsolódtam be a dalba.

-Na jó.Bence,az még oké,hogy egyszer elrontod a szöveget,de hogy állandóan?Vagy összeszeded magad,és képes leszel legalább egyszer hibátlanul elénekelni a részedet,vagy hagyjuk abba az egészet,és majd próbálunk máskor.-akadt ki Sziki.

-Srácok,ez ma nekem nem megy,szerintem halasszuk el,ne haragudjatok.

-Jó,semmi baj,mindenkinek lehetnek rossz napjai.Akkor találkozzunk holnap délelőtt.Mindenkinek megfelel?-tervezgetett Sziki.

-Nekem jó-mondta Ya Ou.

-Nekem is-válaszoltam.

-Akkor holnap 10-kor tali ugyanitt,és pihenjétek ki magatokat,mert eddig semmire nem jutottunk,és a nyakunkon van a következő koncert.

Próba után azonnal hazamentem.Leültem a kanapéra,majd bekapcsoltam a tévét,miközben azon gondolkoztam,hogy Bogi vajon itt van-e még?Mondjuk már elég későre jár az idő,úgyhogy kétlem.

A csatornák között kapcsolgattam,de semmi normális műsor nem ment egyik adón sem.Miután meguntam a távirányító nyomkodását,lefürödtem,majd a szobámba mentem,ahol még gyorsan felnéztem a közösségi oldalakra.Elénekeltem a Let her go című dalból egy kis részletet,majd azt feltöltöttem Instagram-ra,amit pár perc múlva már elözönlöttek a kommentek.A változatosság kedvére csekkoltam a Facebook-ot is,ahol-szokás szerint-rengeteg üzenet érkezett.Végiggörgettem az üzenetek feladóján,de senkinek nem válaszoltam.

Már elmúlt éjfél,és én még mindig nem alszom,ami miatt Sziki megint össze fog szidni,mondván hogy nem vagyok elég kipihent.Ő az az ember,aki apánk helyett apánk,és akire mindig lehet számítani,bármi is történjék.

Még énekeltem egy utolsó dalt,majd végül elaludtam.

3.rész

Sziasztok Vattacukraim! :)
Itt is lennék a 3.résszel.Tudom,hogy ez nem lett a legizgalmasabb,de most sajnos csak ennyi tellett.Ígérem,hogy máskor próbálok minél eseménydúsabb részeket hozni.
Ha elolvastad a részt,pipálj,vagy írt komit,mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Ha pedig állandó olvasója vagy a blogomnak,akkor iratkozz fel! :)
Jó olvasást!
Klau

Mennyit is beszéltünk?Hajnali 1 órakor értem haza,utána olyan fél órán keresztül a fürdőkádban ücsörögtem,majd rögtön bekapcsoltam a gépem.Szintén olyan fél órán keresztül néztem a kezdőlapot,majd utána írt rám Bence,szóval fél 2-től 3-ig.MÁSFÉL ÓRÁT.A történteken agyaltam,és egyszerűen nem jött álom a szememre,amit-valószínűleg-holnap fogok bánni,mert én leszek az első,aki ki fog dőlni,bár nem nagyon érdekelt.

Végül valahogy sikerült álomba szenderülnöm,de nagyon fura álmom volt…

Végül valahogy sikerült álomba szenderülnöm,de nagyon fura álmom volt…

Reggel 7-kor az ébresztőm utálatos hangjára keltem.Nagy nehezen kinyitottam szemeimet.Hát igen,valóban nem volt túl jó ötlet hajnalok hajnalán még üzeneteket váltani Bencével.Persze nem bántam,csak kb.egész nap olyan leszek,mint egy holdkóros.

Apropó Bence,a minap szerepelt az álmomban.Nem nagyon emlékszem minden részletére,és csak pár kép maradt meg belőle.Arra emlékszem csak,hogy buliztunk,én elfáradtam,kidőltem a kanapén,majd kora reggel Bence karjaiban ébredtem.Nem értettem,hogy miért szerepelt az álmomban,sőt,azt sem,hogy tegnap miért volt velem olyan kedves..Tehát magam előtt láttam,ahogy Bence karjaiban találom magam..Aha,nagyon értelmes.És ami a legfurább,hogy jó érzés volt vele álmodni.Lehet,hogy egy kis távolságot kéne tartanom kettőnk között.

Hatalmas erőlködések árán,de végül kikecmeregtem az ágyból.Kislattyogtam a konyhába,ahol főztem magamnak egy jó erős kávét.Miután megittam,reggeli gyanánt összedobtam magamnak egy szendvicset,majd jóízűen elfogyasztottam.Amint végeztem,a fürdőbe botorkáltam,és a tükörbe néztem.Karikás szemeimet korrektor segítségével tüntettem el,majd egy kis szempillaspirált kentem pilláimra,és kész is voltam.Illetve majdnem.Még át kellett öltöznöm.Mivel ma elég sok meló lesz,ezért valami kényelmes ruha után kutattam a szekrényemben.Egy sima fekete legging-re és egy hosszabb,ujjatlan felsőre tettem le a voksomat.Miután átöltöztem,gyorsan lófarokba kötöttem a hajam,majd útnak indultam.

8 óra után 2 perccel estem be az unokatesóm régi házának kapuján.

-Szia Bogi-üdvözölt egy ölelés kíséretében.-De régen láttalak.

-Szia ….Én is téged,jó újra látni.Szóval akkor mivel is kezdünk?-csaptam bele rögtön a közepébe.

-Először is át kéne mennünk a lakásba,és ki kéne festeni a helységeket.Illetve már csak az én szobám van hátra,szóval már csak azt.A festékek meg a többi kellék már nálam vannak,szóval semmit nem kell vinnünk.A lakás innen kb.10 percre van,úgyhogy én arra gondoltam,hogy gyalog megyünk-zúdította rám az információkat.Bólintottam,majd útnak indultunk.

Miután odaértünk,az első dolgom az volt,hogy körülnéztem.Már szinte minden szoba ki volt fesvte,csak Petié hiányzott.Végül nekiálltunk annak is.Amíg Peti felhigította a festéket,addig kezembe vettem egy ecsetet,és elkezdtem felvinni a színt a falakra.Nekem-személy szerint-nagyon tetszett a színe.Az ajtóval szembeni falat fehérre mázoltuk,az összes többi halványzöld árnyalatot kapott.

Miután elkészültünk,egy kis pihenőt tartottunk,gyorsan bekaptunk pár falat kaját,majd visszasétáltunk az indulási pontunkhoz.A régi házból kicipeltük a dobozokat,majd az autóba kezdtük el pakolni.

-Hallod,mennyi cuccod van neked?-utaltam a dobozhalomra bökve.

-Hát,van néhány holmim…

-És erre neked mind szükséged van?-kérdőjeleztem meg,mert szinte biztos voltam benne,hogy a dolgok nagy részét nem is használja.

-Persze,ez minden emlék.Ha a lakásba nem fér el,akkor majd leviszem a pincébe.

-Öö..aha…és azt megmondanád,hogy hol van pince?-kérdeztem két dobozpakolás közepette.

Peti épp egy csomagot tartott a kezében és a kocsi felé igyekezett,amikor hirtelen megtorpant.

-Bassza meg.Elfelejtettem,hogy ott nincs pince,se raktár,se tárolóhelység,se padlás..Semmi nincs-akadt ki.-Most hova fogom tenni ezt a sok cuccot?-kérdezte ijedten.

-Én szóltam-emeltem fel mindkét kezem megadóan.

Mivel láttam,hogy teljesen tanácstalan,a segítségére siettem.

-Figyi,tuti megoldjuk valahogy-nyugtatgattam,bár én is kíváncsi lennék arra,hogy hova fér el ennyi kacat.-Először is vigyük át a cuccokat,és ott talán majd könnyebb lesz kitalálni-adtam ötletet.

Peti csak bólintott,majd miután a kocsi megtelt a csomagokkal,az új lakás felé indultunk.Mikor odaértük,unokatesóm leparkolt,majd egyesével hurcolásztuk fel a 3.(!!!!!!)emeletre a cuccokat.Mellesleg lépcsőn,mivel lift nem volt.Az igaz,hogy a tömb egy gyönyörű lakóparkon belül helyezkedik el,és ahogy belépsz az épületbe,nem a legócskább helyet véled felfedezni,sőt..Ennek ellenére sincs semmi lift,vagy valami ahhoz hasonló.Elvileg már túl nagy luxus uralkodna a tömbben,és inkább hasonlítana egy szállodára,mintsem egy társasházra.Már csak egy recepció hiányzik,és kész is a hotel.Na mindegy,ezen már kár rágódni.

Már vagy úgy a 7.csomagot cipeltem fel a lépcsőn,amikor valamibe,pontosabban valakibe beleütköztem.

-Jaj ne haragudj-kezdtem,de azonnal megakadtam,amikor a doboz letétele után felnéztem..

-Bogi?-kérdezte Bence.

-Bence?-kérdeztem én is vissza.

-Mit csinálsz errefele?-érdeklődött a magas srác.

-Hát ugye tegnap említettem,hogy segítek átcuccolni unokatesómnak az új lakásába,és most épp azt csináljuk-mondtam,de mintha ez nem lenne elég egyértelmű.-Amúgy meg tényleg sajnálom,csak akkora az a csomag,hogy egyszerűen nem láttam ki mögüle.

-Nincs semmi baj-nevetett.-Amúgy hol lakik az unokatestvéred?

-3.emelet 23-mas ajtó-válaszoltam.

-Pont azzal szemben lakom-osztotta meg mosolyogva az infót.

-Tényleg?Akkor valószínűleg sokat fogunk majd találkozni,mert elég sokat szoktam Petinél,az unokatesómnál bandázni.-mosolyogtam én is.-Viszont nekem most mennem kell,mert még rengeteg cucc van a kocsiban,és még mind fel kell cipelni a harmadikra úgy,hogy nincs lift.Amúgy te hogy bírod mindennap,hogy ennyit kell lépcsőznöd?-tettem fel utolsó kérdésemet.

-Hát,már hozzá vagyok szokva.Amúgy ne segítsek?Most úgyis ráérek.

-Nem,köszi.Megoldjuk-mosolyogtam.Ekkor megjelent mögöttünk Peti,aki éppen a lakásából jött az újabb dobozokért.

-Mi van Bogi,máris ismerkedsz?-szegezte nekem röhögve a kérdését.

-1.Bencét már régebb óta ismerem(na jó,az a régóta 1 napot jelent,de ez már részletkérdés),2.a csomagjaid miatt majdnem elestem,de a szerencsés,akinek nekiütköztem,az Bence volt.-újságoltam.-Ó,hogy én milyen hülye vagyok-kaptam a fejemhez.Erre Peti egy „tudjuk”-kal válaszolt,én pedig egy szúrós pillantást vetettem rá.

-Bence,ő itt Peti,Peti,ő itt Bence,aki egyben a szembe szomszédod -mutattam be őket egymásnak.

-Ó,heló,de jó,már ismerek valakit-üdvözölte Peti sajátos módon Bencét.

-Szia,örülök,hogy összefutottunk.Épp azt kérdeztem Bogitól,hogy nem kell-e egy kis segítség?

Peti egy pillanatra rám pillantott,mire én megráztam a fejem és suttogtam neki egy ’’nem”-et.

-Persze,ha nem nagy gond,akkor elkélne még egy munkaerő,mert Bogival nem sokra megyek.

Hát basszus én megölöm ezt a gyereket.Az tuti,hogy direkt csinálta.Mellesleg mi az,hogy nem megy velem sokra?Azért ez fájt.Nem tudom,ki gürizett neki annyit.Pont azt akartam elkerülni,hogy Bencével találkozzak az álmom miatt....

2.rész

Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel.Nagyon szépen köszönöm azt a sok pozitív visszajelzést,amit az előző részhez írtatok.
Ha elolvastad a részt,akkor pipálj,kommentelj,vagy ha állandó olvasója van a blogomnak és megtetszett,akkor iratkozz fel bátran! :)
Jó olvasást!
Klau

-Na,nem jössz?-kérdezett vissza a „hősöm”,amint látta,hogy még mindig ott állok,ahol az előbb.

-Bence…sajnálom-kértem bocsánatot.

-Mégis mit?-tette fel kérdését zavartan.Nem tudta,hogy mire gondolok.

-Azt,amit akkor mondtam,amikor megérkeztünk.Gőzöm sincs,miért voltam bunkó,én alapból nem ilyen vagyok.-magyarázkodtam.

-Ja,hogy azért.Én azt már el is felejtettem-mondta,majd kacsintott.

Visszatértünk a lakásba,ahol megint ketté váltunk.Ő ment a haverjaihoz,én meg kerestem egy nyugodt sarkat,és letelepedtem.

Mivel nem voltam valami jól,ezért elköszöntem mindenkitől,majd haza mentem.Ahogy beértem a lakásba,ledobtam a táskám az előszobába és azonnal megcéloztam a fürdőszobát,ahol teleengedtem a kádat meleg vízzel,levetettem magamról ruhámat,majd elmerültem a habokban.A vízcseppek perzselően érték fáradt testemet.Bár alapból hőség volt,mégis jól estek.Mikor már kellően kiáztattam magam,kiléptem a fürdőkádból,magamra tekertem egy törülközőt,majd szárazra töröltem testem.Gyorsan magamra kaptam a pizsamámat,ami egy topból és egy kényelmes rövidnadrágból állt,majd a szobámba mentem,ahol legelőször bekapcsoltam a légkondit,utána pedig az ágyamra dőltem,és mai nap eseményeit futtattam végig az agyamban.

Nem tudom miért,de valami oknál fogva állandóan Bence arca villant be.Lehet hogy azért,mert sokat köszönhetek neki azok után,hogy megvédett Norbitól.Ha ő nincs,akkor ki tudja,mi történt volna.Csak azt nem értem,hogy tettem ellenére miért segített?Hisz konkrétan a képébe vágtam,hogy egy egoista barom,akit csak a hírnév és a csajok érdekelnek.És akkor még szépen fogalmaztam.Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a laptopom,bejelentkeztem Facebook-ra,és rákerestem.Milyen Bence volt?Varva?Á,nem ,megvan,Vavra,Bingó!Megnyitottam az adatlapját,majd megpróbáltam bejelölni,de nem tudtam.Azt írta ki,hogy,idézem:”Ez a személy elérte az ismerősnek jelölések maximális számát,és nem fogadhat el többet.”Hurrá,gondolom az összes rajongóját visszaigazolta.Mivel aludni még nem tudtam,ezért a kezdőlapomon böngésztem.Belájkoltam pár képet,kommenteltem néhány fotó alá.Már éppen ki akartam jelentkezni,amikor egy ismerősnek jelölés érkezett.Gyorsan megnéztem,hogy ki volt az,és meglepetésemre az illető Bence volt.Hm,ez érdekes.Az előbb nekem nem engedte bejelölni.Biztos kitörölte valamelyik ismerősét,gondoltam.Rákattintottam  a „megerősítem”gombra,majd pár pillanat múlva érkezett egy üzenet,melynek feladója az előbb említett fiú volt.Hát mit ne mondjak..Ezek után nem lepődtem meg rajta.

 Na mi van,a királykisasszonynak még nem fújtak takarodót?

Hú de fel tud idegesíteni engem ez az ember.Tuti,hogy direkt húzza az agyam.

Nem mintha sok közöd lenne hozzá,de képzeld,nincs aki megszabja,hogy mikor aludjak…De amúgy Bence…ezt nem beszéltük már meg?

 Mit is?

Hát hogy békét kötünk,és nincs több flegmázás.Ez nekem nem megy.Nem tudok ilyen sokáig bunkó lenni…Azt hittem,hogy béke van.

Á,csak nem megtörtél?

 Én törhetetlen vagyok,ha nem tudnád.

 Na jó,hagyjuk abba.Nem bírom…

 Amúgy sikerült épségben hazaérned anélkül,hogy egy pszichopata keserítette volna az utadat?

Nem tudtam,hogy ezt most szemrehányásként kérdezte,vagy valóban érdekli.

 Ne is mondd,szerintem nekem egy életre elég volt belőlük…Amúgy köszönöm..Még egyszer.

 Hallod ha még egyszer megköszönöd,nem tudom mit csinálok veled.De egyébként nincs mit.Nem hagyhattam,hogy egy ilyen szép lány ilyen körülmények között veszítse el a szűzességét.;)

Üzenetét megmosolyogtam.Tudtam,hogy ezt nem bántásból írja,vagy ilyesmi miatt,és azt is tutdam,hogy a képernyő mögött ő is mosolyog.És itt most megkérdezhetnétek,hogy honnan tudom,hisz nem is látom.Az igaz,hogy nem látom,de érzem.Biztos vagyok benne.

 Honnan veszed,hogy még szűz vagyok?-gépeltem a szöveget

.

Mert..A bulin sem tűntél olyan csajnak,aki az első emberrel,akivel találkozik az utcán,összeszűri a levet.És ugye ott volt a másik incidens is…Amikor elküldtem azt a szemetet melegebb éghajlatokra.Ha nem lennél az,akkor nem lettél volna annyira megrémülve.

Szavai hihetetlenül jól estek.A srácok többsége-a hajszínem miatt-állandóan „gyönyörű”jelzőkkel illetnek,jogtalanul.Semmit nem tudnak rólam,csak egyszer láttak az utcán és a legtöbb embernek rögtön az jön le belőle,mert szőke vagyok.Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy elfelejtettem visszaírni Bencének.Hamarosan villogott is az ablak,egy új üzenettel:

 Na mi van,bealudtál? :D

Jaj,nem,csak izé..Na mind1,bocsi.Úristen! :o

 Mi történt? :o

 Az lehetséges,hogy hajnali 3 múlt?

Teljesen elképzelhető:)

Atya ég…Jól elbeszélgettünk.Na nekem lassan mennem kéne,mert holnap hosszú napom lesz.

Mi lesz holnap?:)

Megígértem az unokatesómnak,hogy segítek neki az új lakásában lévő szobákat  kifesteni,mert ugye vett egy új lakást.Na ja,szóval ott segítek neki,és ha ezzel kész vagyunk,akkor átcipeljük az új helyre a cuccait..Holnap,vagyis ma reggel 8-kor kezdjük.Szerintem estig biztos lesz dolgunk bőven.

Ejj,jó munkát :D Ha megfogadsz egy jó tanácsot,akkor most elmész aludni,mert ha tovább maradsz,még kevesebbet tudsz majd aludni,és szerintem jobban jársz,ha kipihened magad.Ha azt vesszük,akkor is így marad kemény 4 órád,mert-gondolom-olyan 7-fele fogsz felkelni.

Igen,szerintem is itt az ideje aludni.Jó éjt! :D

Jó éjt :D

Beszélgetésünk után lecsaptam a laptopom tetejét,és perceken keresztül csak bámultam a semmibe,és mosolyogtam.Bence egész jó fej.

Mennyit is beszéltünk?Hajnali 1 órakor értem haza,utána olyan fél órán keresztül a fürdőkádban ücsörögtem,majd rögtön bekapcsoltam a gépem.Szintén olyan fél órán keresztül néztem a kezdőlapot,majd utána írt rám Bence,szóval fél 2-től 3-ig.MÁSFÉL ÓRÁT.A történteken agyaltam,és egyszerűen nem jött álom a szememre,amit-valószínűleg-holnap fogok bánni,mert én leszek az első,aki ki fog dőlni,bár nem nagyon érdekelt.

Végül valahogy sikerült álomba szenderülnöm,de nagyon fura álmom volt…

1.rész

Sziasztok!
Először is nagyon szépen köszönöm a sok pozitív megjegyzést itt,és a Facebook-on is.eszméletlenül jól esnek a bátorító szavak.
Nem is húznám tovább az időt,itt a várva-várt 1.rész!Ha elolvastad pipálj,komizz,vagy iratkozz fel!
Jó olvasást! :)
Klau

-Miért,mit kellett volna csinálnom?A nyakukba ugrani,hogy úristeeen itt a ByTheWay,atyaég-színészkedtem,miközben kezem a szívemre helyeztem.

-De miért vagy róluk ilyen rossz véleménnyel?Nem is ismered őket.

-Hallod,mintha ők annyira bírnának engem-veszekedtem.-Figyelj,nem szeretném elrontani a szülinapodat,úgyhogy nyugodtan menj vissza a többiekhez,én meg nagy ívben elkerülöm őket,okés?-em meg,majd megöleltem barátnőmet.

Barátnőm csak bólintott,és  visszament a többiekhez.Mivel nem akartam egyedül tölteni az időt,odacsapódtam pár osztálytársamhoz,akik jó messze voltak a három bájgúnártól.A társaságunk nagy része lányokból állt,és nagyon jól elvoltunk.Aztán olyan 11 felé Nesszi behozta a tortáját.Nem tudom,melyik cukrász csinálta,de az a valaki nagyon ügyes lehetett.A külső részét rózsaszín marcipán borította,amin pár rózsa díszelgett,a közepébe pedig  egy csillagszóró volt szúrva.Természetesen a gyertya sem maradhatott el.

Miután mindenki megcsodálta a tortát,barátnőm elfújta a gyertyákat,miközben kívánt valamit,mi pedig hatalmas ujjongásban törtünk ki.

Vani felvágta a tortát,majd szép sorban mindenki megkapta a saját szeletét.Mivel villát elfelejtettem hozni,ezért visszamentem érte.Mikor a helyem felé tartottam,megbotlottam a saját lábamban,és a torta,ami eddig a tányéromon volt,Bence arcára és pólójára került,én pedig csak azt vettem észre,hogy a földön landolok.Na igen,ha most egy romantikus filmben lennénk,akkor most jött volna az,hogy a srác,akit összetortáztam,karjaiba zár,ezzel megakadályozva,hogy a földre zuhanjak.De mivel azonban ez a valóság,ezért ez nem történt meg,sőt.2 mérges tekintettel találtam magam szemben.

-Ezt nem hiszem el!Nem tudsz jobban figyelni?-ordította le a fejem Bence.Még szerencse,hogy a bénázásomat nem látták sokan,csak barátnőm,pár évfolyamtársam és persze Ya Ou meg Sziki.Csodás,mondjuk akik ismernek,azok tudják,hogy nagyon béna vagyok,szóval nekik nem volt újdonság,de a srácok olyan szúrósan néztek rám,mintha meg akarnának ölni.

-Bocs,véletlen volt-magyarázkodtam.

-Persze,véletlen,mi?Azok után,amit a fejünkhöz vágtál,nehéz elképzelni.-nagyszerű,azt hiszi,hogy direkt csináltam,pedig ez tényleg nem volt szándékos.De miért is érdekel a véleménye?-gondolkodtam.

-Én tényleg nem akartam,de rohadtul nem érdekel a véleményed.Felőlem azt gondolsz,amit akarsz..-vetettem oda,bár ezt nem gondoltam komolyan.Bántott,hogy nem hitte el..De miért?Én már nem értek semmit.

Mire feleszméltem,addigra már Bence újra a haverjaival volt,és a baráti társaságomban találtam magam.

-Nyugi Bogi,mi tudjuk,hogy nem direkt volt.Tudjuk,hogy mit csinálsz szándékosan,és mit nem.-nyugtatgattak a többiek.Erre elmosolyogtam magam,majd beszélgetni kezdtünk.Egy idő után kezdtem magam egy kicsit rosszul érezni.

-Mindjárt jövök,csak kimegyek egy kicsit az erkélyre-osztottam meg az infót a többiekkel.

Ők csak bólintottak,én pedig az említett helyre mentem,ahol a korlátnak dőltem,és onnan figyeltem a várost.Bent már alig volt oxigén,ezért ez a friss levegő nagyon jól esett.Egy ideje már kint lehettem,és egyszer csak lépéseket hallottam magam mögül.Azonnal a hang irányába fordultam,és megpillantottam Norbit,az egyik évfolyamtársunkat,aki hát,nem éppen mondható józannak.Szinte alig állt a lábán.

-Szia cica-köszöntött.Szerintem fullra nem tudta,hogy mit beszél.

-Öhm,szia-mondtam zavartan.

-Nagyon csinos vagy-bókolt,majd közelebb jött,és letapizott.Erre én fogtam magam,és felpofoztam.Kezdtem kicsit megijedni,mert mégiscsak mi voltunk csak a teraszon,és az előbb képeltem fel egy részeg évfolyamtársunkat,aki nem kicsit volt kanos.Tettemre 2 kezével megszorított,és a nyakam kezdte el puszilgatni.Én ezt rohadtul nem akartam,de erős szorításától moccanni sem tudtam,nemhogy beszaladni a lakásba.Könnyek szöktek a szemembe..Nem akartam én lenni a következő áldozata.

-Hagyj békén-kérleltem zokogva,de mintha meg se hallotta volna,tovább folytatta.Undorodtam..Norbit nagyon félre ismertem.A suliban tök jól elvoltunk.Oké,hogy be van piálva,de azért tudjuk már,hol vannak a határok.

A dolgok kezdtek nagyon elfajulni.Azt hittem,nincs menekvés,amikor is valaki karomnál fogva elrántott onnan.Igen ám,de túl nagy volt a lendület,amitől egy mellkasba ütköztem,ami-mellesleg-tortás volt.Ó jaj,ugye nem?..Imádkoztam,hogy ne Bence legyen az,de mivel más pólóján nemigen díszelgett édesség,ezért csak ő lehetett. Atya világ..Úgy égett a fejem.

-Azonnal takarodj innen!Egy védtelen lányt hogy lehet így letámadni?-védett meg Bence.

-Te nekem ne dumáljál!-vágott vissza Norbi,majd megindult Bence felé.

-Haver,nem ajánlom.Te sokkal szarabbul jársz,mint én.Ha megböknélek,eldőlnél.

Norbi nem hallgatott a szép szóra,és tovább közelített felé.Bence nem hagyta magát.Behúzott neki egyet.Norbi egy pillanatra meginogott.

-Ezt még ne fejeztük be-közölte Bencével,majd fogta magát,és elhúzott.Szerintem a buliból is 

elment,vagyis remélem.

-Jól vagy?-kérdezte Bence aggódva.

-Persze-mondtam,majd letöröltem könnyeim és egy mosolyt erőltettem arcomra.-Amúgy meg tudtam volna magam védeni.Nem volt szükség a segítségedre.-mondtam,de egyáltalán nem voltam meggyőző.

-Na jó,ezt még te sem hitted el,nemhogy én.-mondta,majd a hajába túrt.-Egy köszönöm bőven elég-mondta kaján vigyorral a képén.

-Kösz..-válaszoltam,és egy kényszermosolyt festettem arcomra.

-Nem vagy te olyan bunkó,mint mutatod magad-mondta még mindig mosolyogva.

-Tortát nyomtam a képedbe-röhögtem el magam.

-Azt mondtad,hogy véletlen volt.-nevetett már ő is.

-De te nem hitted el.

-De elhittem..Csak jó volt téged idegesíteni-árulta el.

-Jól van,megjegyeztem-tettettem felháborodást,de nevetőráncaim elárulták,hogy igenis jól szórakozom.

-Nem megyünk vissza a többiekhez?-kérdezte.

Erre csak bólintottam.Bence elindult,én azonban nem mozdultam.Elítéltem őt,pedig nem volt miért.Ha most ő nincs,ki tudja,mi történik velem.De én alapból sem szoktam az első benyomásra hagyatkozni,azonban ez most másképp volt.

-Na,nem jössz?-kérdezett vissza a „hősöm”,amint látta,hogy még mindig ott állok,ahol az előbb.

-Bence…sajnálom-kértem bocsánatot.

-Mégis mit?-tette fel kérdését zavartan.Nem tudta,hogy mire gondolok.

-Azt,amit akkor mondtam,amikor megérkeztünk.Gőzöm sincs,miért voltam bunkó,én alapból nem ilyen vagyok.-magyarázkodtam.

-Ja,hogy azért.Én azt már el is felejtettem-mondta,majd kacsintott.

Visszatértünk a lakásba,ahol megint ketté váltunk.Ő ment a haverjaihoz,én meg kerestem egy nyugodt sarkat,és letelepedtem.

Prológus

Sziasztoook!
Na hát meg is érkeztem a prológussal,remélem tetszeni fog.Ha elolvastad,kérlek hagyj nyomot magad után.Komizz,pipálj,és ha tetszett,akkor iratkozz fel nyugodtan! :)
Az első részt hamarosan hozom!
Ui:A fejléc készül,úgyhogy hamarosan lesz design is,addig is a türelmeteket szeretném kérni!
Jó olvasást!
Klau

Reggel az ébresztőm hangjára keltem.Mostanában ez elég szokatlan,ugyanis nyári szünet van.Ebből kifolyólag  nincs suli,viszont ma van a barátnőm szülinapja,és bulit tart az este.Igen,most gondolom megkérdeznétek,hogy ha csak este lesz,akkor minek kelek fel hajnalok hajnalán.Hát azért,mert már 2 hónappal ezelőtt rendeltem meg az ajándékát,és be kell mennem érte a főváros másik végébe,és még ruhát is kell vennem magamnak.Szóval igen.Kicsattogtam a konyhába,ahol előkészítettem a serpenyőt,és tojást ütöttem bele.Elkészítettem a rántottámat,majd gyorsan belapátoltam,és elintéztem reggeli tevékenységeimet a fürdőszobában.Miután ezekkel végeztem,ruha után kutattam a szekrényemben.Egy fekete rövidnadrágot vettem fel egy sima fehér trikóval.Mivel a bulin úgysem ez lesz rajtam,ezért még fölösleges kiöltöznöm.Ja igen,barátnőm kérése az volt,hogy kicsit csinibb ruciba menjünk,úgyhogy megpróbálom teljesíteni a kérését,de először is elugrom az ajándékáért.

Mielőtt elindultam volna,megnéztem,hogy megvan-e minden.

táska:pipa

pénztárca:pipa

szempillaspirál:pipa

kocsikulcs:pipa

Mikor nyugtáztam magamban,hogy a legfontosabb dolgok nálam vannak,előkerestem a lakáskulcsom is és a lakásból kiérve gondosan bezártam azt,majd a parkolóba mentem,ahol beszálltam a kocsimba.

Miután megszereztem barátnőm ajándékát,a pláza fel vettem az irányt.Remélem,örülni fog a meglepetésének.Egy ilyen hiper-szuper fülhallgatót rendeltem neki Londonból.Már nagyon régóta mondogatta,hogy mennyire szeretne egy ilyet,úgyhogy remélem,hogy rajtam kívül senkinek nem jut eszébe ilyet venni.

Ezeket végiggondolva meg is érkeztem úticélomhoz.Bementem vagy 6 ruhaüzletbe,és számtalan ruhát felpróbáltam,de egyik sem tetszett magamon.Már kezdtem teljesen elkenődni,hogy nem találok magamnak valamit,amikor megpillantottam a számomra ideális ruhát.Egyszerű,de mégis csinos,és teljesen illik az egyéniségemhez.Rózsaszín- fekete ,és az alsó részét virágok díszítik.Ez lesz az.

Mivel nem sok időm volt,ezért gyorsan átöltöztem és a mosdóban magamra tettem egy kis szempillaspirált.Na igen,a sminkelést sosem szoktam túlzásba vinni.Szerintem visszataszító,ha egy lányon 2 kiló alapozó van.

Ezek után az autómhoz mentem és elindultam a barátnőmhöz,Vanesszához.Leparkoltam az otthona előtt,majd bekopogtam.Amint nyílt az ajtó,Vani a nyakamba ugrott.

-Wííí végre megérkeztél-mondta,de közben még mindig a nyakamban csüngött.

-Nagyon boldog szülinapot kívánok!-köszöntöttem fel,majd átnyújtottam az ajándékát.

-Úristeen!De régóta szeretnék ilyet!Köszönööm!-ujjongott.

Miután kellően kiörültük magunkat,a nappalijába mentünk,ahol már felfedeztem pár ismerős arcot.A bulin megjelentek közül a legtöbben osztálytársak,évfolyamtársak és azok barátai voltak,viszont volt pár ember,akit még sosem láttam.

-Ők kik?-kérdeztem barátnőmtől,és az egyik sarok felé böktem,ahol 3 fiú állt,és rengeteg lány vette őket körül.

-Ők a ByTheWay,biztosan ismered őket.A tavalyi X-faktorban voltak dobogósok.A kreol bőrű srácot Ya Ou-nak,a kicsit ducibbat Bencének és a legalacsonyabbat Petinek hívják,de mindenki csak Szikinek szólítja.-magyarázta Vani.

-Jaj,tudom..Azok a beképzelt tuskók,ugye?Mit keresnek itt?

-Na,ne beszélj már így róluk.Tök jó fejek.Ha megismered őket,te is másképp fogod látni a helyzetet.-Na,ettől Isten mentsen meg.Hozzájuk sem akarok szólni.-Amúgy meg Lillával jöttek.Lilla unokatestvére Szikinek,és ő meg hozta a többieket.-ecsetelte Nesszi.

-Csak azt tudnám,hogy a lányok miért rajongják őket körül,amikor neked van a szülinapod…

-Bogi,ez engem nem zavar.A hangulat eddig nagyon jó,és mondom,nagyon kedvesek.Gyere,bemutatlak nekik-mondta és megfogta a kezem,majd elkezdett az előbb említett személyek felé húzni.

-Nee..Hidd el,megvagyok én anélkül is,hogy tudják a nevem.Sőt..Addig jó.

Mintha meg sem hallotta volna vonakodásom,és tovább húzott a srácokhoz.

-Skacok,ő itt a legjobb barátnőm,Bogi-mutatott be nekik.

A hármójuk száját egyszerre hagyta el a „szia”szó,és úgy mosolyogtak rám,mintha nem is tudom,mi lennék.

-Heló-mondtam kedvetlenül.A lányok továbbra is őket bámulták,mintha valami bálványok lennének.

-Bal lábbal keltél fel,hercegnő?-szegezte nekem a kérdést gúnyosan,azt hiszem Bence,vagy mi a neve.

-Nem,csak képzeld,nem tudom elviselni,ha a légköröm tele van egoistákkal,és most van belőle itt egy pár.-utaltam a hármuk társaságára.

Bence kínosan elröhögte magát,és nem is próbált meg visszavágni.

-Vani,én elmegyek inniért.Te kérsz valamit?-próbáltam kibújni az alól,hogy a továbbiakban is a társaságukban kelljen tartózkodnom.

-Várj,én is megyek.-mondta barátnőm.

-Neked mégis mi bajod van?Miért viselkedsz így velük?-esett nekem Nesszi,mikor már hallótávolságon kívül kerültek a többiek.

-Az a bajom,hogy én ezekkel nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni.-akadtam ki.

-Miért?Mit csináltak?Mosolyogva fogadtak,neked meg eldurrant az agyad,és leordítottad a fejüket.

-1.nem ordítottam,2.Bence kezdte.Nem igaz,hogy nem hallottad a gúnyt a kérdésében.

-Azért viselkedett így,mert előtte te annyira „kedvesen”-ekkor macskakörmöket rajzolt a levegőbe-köszöntötted őket.

-Miért,mit kellett volna csinálnom?A nyakukba ugrani,hogy úristeeen itt a ByTheWay,atyaég-színészkedtem,miközben kezem a szívemre helyeztem.

-De miért vagy róluk ilyen rossz véleménnyel?Nem is ismered őket.

-Hallod,mintha ők annyira bírnának engem-veszekedtem.-Figyelj,nem szeretném elrontani a szülinapodat,úgyhogy nyugodtan menj vissza a többiekhez,én meg nagy ívben elkerülöm őket,okés?-enyhültem meg,majd megöleltem barátnőmet.