9.rész

Hali mindenki!
Nagyon sok kimaradás után végre meghoztam a folytatást.Nagyon sajnálom,hogy idáig nem volt rész,de ennek elég sok oka volt.Ugye ott a suli,ahol most gőzerővel kell tanulnom,mert egyáltalán nem könnyű.Aztán ott volt a költözés is,ami alatt ugye semmi időm nem volt mással foglalkozni.Utána meg 2 hétig nem volt netünk az új házban,szóval elég szépen összegyűltek itt a dolgok.
A következő részt még az őszi szünetben szeretném hozni,de nem tudom,hogy összejön-e,úgyhogy inkább nem ígérem meg.Azért igyekezni fogok,hogy sikerüljön! :)
Remélem azért még maradt pár olvasóm.Ha elolvastad,pipálj,vagy ha van egy kis időd,akkor kérlek fejtsd ki a véleményed kommentben,hogy mi tetszik/nem tetszik a blogban!:) Amennyiben elnyerték tetszésedet az eddigi részek,és rendszeres olvasója vagy a blogomnak,akkor akár fel is iratkozhatsz!;)
Jó olvasását és mindenkinek kellemes szünetet kívánok!
xxKlauxx

Egy kis időre magára hagytam Bogit,mert megérkezett egy rég nem látott ismerősöm,és vele dumáltam.Mivel ő nem maradt sokáig,ezért Bogi keresésére indultam,akit Miki társaságában találtam.Úgy láttam,hogy nagyon jól elvannak.

-Zavarok?-kérdeztem meg a körükbe kerülve.

-Dehogy.Miért zavarnál?-nézett rám értetlenül Bogi.

-Csak mert olyan nagyon jól elvagytok-vágtam rá gorombán.

-De annak mi köze van ehhez?-kérdezte válaszomat várva a lány.

-Semmi,felejtsd el-hagytam félbe.Inkább nem rontom el az ő kedvét is.Elég,ha én érzem magam totál szarul.

Nem tagadom,rettentően zavart,hogy Mikivel láttam.Attól féltem,hogy esetleg túlságosan is jóban lesznek,ezáltal teljesen közel kerülnek egymáshoz.Nem szabad hagynom,hogy Bogit bárki is elragadja tőlem.Az az igazság,hogy úgy érzem,Miki akar tőle valamit.Teljesen egyértelmű,hogy szemet vetett rá.Illetve nekem ez jön le belőle,de lehet,hogy csak én képzelődöm.Sajnos nem tudom,hogy Bogi mit érez,én viszont rádöbbentem,hogy teljes szívemből szeretem.

-Bence,valami baj van?-nézett rám aggódva az előbb említett lány,aki ebből fakadóan kizökkentett hosszú gondolatmenetemből.Talán feltűnt neki,hogy mióta a társaságukba kerültem,azóta teljes egészében másképp viselkedtem,mint akkor amikor megérkeztünk.Ráadásul Miki felé is állandóan  szúrós pillantásokat küldtem.

-Csak kicsit fáradt vagyok-ködösítettem,ugyanis semmi kedvem nem volt magyarázkodni.-Bocsi,nem akarom elrontani a csodás estéteket,úgyhogy inkább megyek is sziasztok-mondtam,majd válaszra sem várva sarkon fordultam,és a srácok felé indultam,hogy elköszönjek tőlük is.Egyszerűen nem tudok tovább itt maradni.

-Várj már-kiáltott utánam Bogi,aki mögött Miki loholt.

-Igen?-fordultam felé.

-Ha már elmész,akkor én is veled megyek,jó?

-Nem akarsz itt maradni?Nagyon jól szórakoztál,nem kell velem jönnöd-válaszoltam kissé kiakadva.

-Na jó,gőzöm sincs,hogy mi a fene bajod van,de ezt most fejezd be-kiabálta le a fejem.-Ma mindenki megőrült?

-Jó bocsi.Akkor velem jössz?

-Igen-válaszolta egy kis mosolyt erőltetve Bogi,amire nekem is automatikusan mosolyra húzódott a szám,mely nem tartott sokáig.

-Hát Miki,nagyon örülök,hogy megismertelek.További jó szórakozást-fordult Miki felé.

-Én nemkülönben.Ja és köszi,bár nélküled nem lesz olyan jó-kacsintott rá.Komolyan mondom,most már felrúgom a gyereket,ha nem fejezi be.

-De bolond vagy-lökte meg nevetve Mikit.-Na szia-köszönt el végre a lány.

-Szia-mosolygott rá Maykee,majd váratlanul megölelte.Na nekem itt lett elegem.Fogtam magam,és ahhoz az asztalhoz mentem,ahol Sziki és Ya Ou tartózkodott.

-Már indulsz is?-csodálkozott Ya Ou,amikor közöltem vele,hogy elmegyek.

-Aha,mára bőven elég volt….

-Na mi történt?-kérdezték szinte egyszerre a srácok.

-Á hagyjuk-legyintettem.-Ha Bogi meg Miki kiölelgették egymást,akkor azonnal indulunk.

-Áá szóval innen fúj a szél-értette meg rögtön Sziki a helyzetet.

-Hű,valaki nagyon féltékeny-csipkelődött Adri,Sziki barátnője,aki közben a konyhában sertepertélt.

Válaszolni már nem volt időm,mert megérkezett Bogi.Még pár szót váltott Ya Ou-ékkal,majd elindultunk.

Szótlanul beszálltam az autóba,majd megvártam,míg Bogi is megteszi ugyanezt.

***Kovács Boglárka szemszöge***

A bulin nagyon jól éreztem magam ahhoz képest,hogy éppenséggel el sem akartam menni.Ha nincs ott Bátori Miklós akkor tuti,hogy halálra unom magam,de neki köszönhetően elég jól elütöttük az időt.Nagyon jó fej srác,remélem még találkozunk.

Bence érkezése után elköszöntem tőle,amire is Beni fogta magát,és inkább arrébb ment.Az egész este alatt irtó furán viselkedett,ráadásul hazafele egész úton meg sem szólalt.

-Feljössz?-törtem meg kérdésemmel a –már iszonyúan-kínos csendet,amikor leparkolt a lakásom előtti placcon.

-Nem akarok zavarni-válaszolta még mindig nulla életkedvvel.Hát én ezt nem hiszem el,már megint kezdi!

-Na jó,nekem ebből elegem van!-kiabáltam.-Mégis mi a problémád?-támadtam le.

-Mondtam már,fáradt vagyok-válaszolta kimérten.

-Hát ezt nem veszem be,mert akkor én meg az angol királynő vagyok.

-Tényleg tudni akarod?-kérdezte ingerülten.

-Nem,azért kérdeztem meg már vagy ezredjére a nap folyamán,mert nem érdekel!Szerinted?-rivalltam rá,és vártam a magyarázatát.

-Jó,csigavér-tette fel a kezét védekezőn.-Te akartad-mondta,miután egy nagyot sóhajtott.-Az van,hogy rohadt mérges vagyok rád!-kezdte kiabálva.-Elhiteted velem,hogy mennyire fontos vagyok neked,közben pedig az egyik legjobb haverommal flörtölsz!Tudod te,milyen szar érzés volt látni,hogy mennyire jól érzitek magatokat együtt?!Igen,az a nagy helyzet,hogy már ideje úgy érzem,nem tudok nélküled létezni!A napok,ahogy egyre csak teltek,rá kellett,hogy jöjjek,beléd szerettem!Már nem bírom tovább titkolni!-fakadt ki belőle,én meg mondandója hatására ledermedve álltam a bejárati ajtó előtt.

-Bogi……Miért nem mondasz semmit?-kérdezte Bence rémülten,mikor már körülbelül két perce csak álltam szótlanul,földbe gyökerezett lábbal.

-Én..Ne haragudj-válaszoltam könnyeimmel küszködve,majd Beni mellett elszaladva felfutottam a lépcsőház lépcsőjén.Még hallottam,hogy Bence a nevem kiabálja,de nem fordultam meg.Az ajtóm előtt gyorsan előkotortam a kulcsokat,kinyitottam azt,majd magam után jól becsaptam.

Beszaladtam a szobámba,majd hassal az ágyra vetettem magam.Ajj,hogy lehetek ilyen hülye?A fiú,aki az utóbbi időben nagyon sokat jelent nekem,bevallja,hogy szeret.Erre valószínűleg lányok ezrei borulnának zokogva a nyakába,én meg mint egy kisgyerek,aki megijed valamitől,felrohanok a lakásba.Ezt most nagyon elszúrtam,Ez annyira gáz!Hogy fogok ezek után a szemébe nézni?Feltéve,ha ő egyáltalán akar-e még látni.

A telefonom hirtelen csörögni kezdett,amire összerezzentem.A kijelzőre pillantottam,amin Bence neve villogott.Hosszan csöngött a készülék,de mivel nem vettem fel,így egy idő után elhallgatott.

Kislattyogtam a konyhába,ahol főztem magamnak egy teát,majd kortyolgatni kezdtem azt.A helyiségből hallottam,hogy még egy jó párszor próbálkozott Beni elérni,de mivel nem reagáltam,ezért kis idő múlva megunta.

A nap további részében ültem a kanapén,és néztem ki a fejemből.

8.rész

Sziasztok!
Hát,elkezdődött az új tanév.Ki hogy boldogul a suliban?Nekünk már most rengeteg házink van.
Tudom,hogy hétvégére ígértem az új részt,de akkor egyszerűen nem tudtam megírni a fejezetet,így csak most tudtam hozni.Emiatt ne haragudjatok,de tényleg nagyon kevés szabadidőm van.
Nem lett a legjobb a rész,de most sajna csak erre futotta.Ígérem,hogy a következő izgalmas lesz és persze hosszabb is.
Jó olvasást!
Klau

Bence nagyon pontos volt,ugyanis pont 6 órakor csöngetett be.Gyorsan ajtót nyitottam.

-Hű,de csini vagy-dicsért meg köszönés helyett.

-Köszönöm-pirultam el.

-Indulhatunk?

-Persze,egy pillanat,hozom a táskám.

Az utat végigbeszélgettük,azonban egyszerűen nem tudtam felszabadulni.Feszengve ültem az autóban,ami egy idő után Bencének is feltűnt.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem egy pillanatra felém kapva a tekintetét.

-Semmi,csak  izgulok egy kicsit-vallottam be.

-Nem kell-mosolyogta el magát Beni.-A srácok mindannyian nagyon kedvesek-nyugtatgatott.

Válaszolni már nem tudtam,ugyanis megérkeztünk Szikihez.Az esti forgalom miatt egy jó fél órát utaztunk kocsival.Kikötöttem magam,majd kiszálltam az autóból.Bence bezárta a járművet,majd a helyes társasház felé vettük az irányt.A lépcsőházajtó ki volt nyitva,így nem kellett a kapucsengőt alkalmazni.

Lépcső segítségével feljutottunk a megfelelő emeletre.Az ajtó elé érve már hallani lehetett a zenét,én pedig nagy levegőt vettem.

-Nyugi,nem harapnak-mosolygott,majd bátorítóan megszorította a kezem és bekopogott.Az ajtó hamarosan kinyílt,ami mögött egy-számomra-ismeretlen személy állt.

-Ó sziasztok-mondta a srác.

-Heló-vágta rá Bence.

-Szia-köszöntem én is.

-Bogi,ő itt Boti,az MDC egyik tagja-intézte a szavait felém.-Boti,ő itt Bogi,egy nagyon jó barátom-mutatott be a fiúnak engem is.

-Örvendek-válaszolt Boti.

Beni még váltott néhány szót a sráccal,majd beljebb mentünk,ahol már jó néhányan összegyűltek.

Sziki és Ya Ou épp egymással beszélgettek,úgyhogy megragadva az alkalmat,feléjük indultunk.

Köszöntöttük egymást,majd Bence jól nevelt módon szintén bemutatott minket egymásnak,bár már volt szerencsénk találkozni az ominózus szülinapról,de ugye mindent tiszta lappal kell kezdeni.Meg azért azon az estén nem is mutatkoztunk be,szóval ez így volt rendjén.

-Srácok,ne haragudjatok a múltkori miatt,jogtalanul ítélkeztem-sütöttem le szemeim.

-Vedd,úgy,hogy el van felejtve-kacsintott Ya Ou,Sziki pedig csak rábólintott,nekem pedig hatalmas szikla gördült le a mellkasomról.

Beszélgetésünk után Bencét kerestem,de a nappaliban nem volt.Lehet,hogy a konyhában van-gondoltam,majd az említett helyiség felé indultam,amikor beleütköztem valakibe.Nem hiszem el,hogy én állandóan ilyen ügyetlen vagyok.Egyszer megbotlom,és ezáltal Beni képébe nyomom a tortát,most meg majdnem hanyatt esünk.A különbség csak annyi,hogy most kivételesen nem Bence volt a szerencsés,akivel összeütköztem,hanem egy teljesen ismeretlen srác.

-Jaj,bocs-kértem elnézést az illetőtől.

-Semmi probléma-mosolygott az idegen fiú.-Amúgy Bátori Miklós vagyok,személyesen-kacsintott.

-Én pedig Kovács Boglárka-válaszoltam.Annyira ismerős volt a neve,de egyszerűen nem jöttem rá,hogy ki ő.Kis idő múlva azonban leesett.-Te vagy az MDC énekese,ugye?-kérdeztem.

-Igen,én vagyok-mosolygott.-Kivel érkeztél?

-Bencével-adtam rövid választ.

-Ő a barátod?-kérdezősködött.

-Nem,csak nagyon jóban vagyunk-mosolyogtam.

-Ja értem-mondta,és mintha megkönnyebbült volna,bár nem tudom,hogy mitől.

-Kérsz?-nyújtotta felém a sörös poharát.

-Nem,köszi,nem iszom-utasítottam el mosolyogva.

-Hmm,szóval te ilyen jó kislány vagy?-kérdezte nevetve.

-Valami olyasmi-nevettem én is.

-Megyünk a nappaliba?

Én csak bólintottam,majd követtem Mikit.Összetalálkoztunk Sziki és Ya Ou barátnőjével is,és elbeszélgettünk velük egy kicsit,de megjelentek a srácok,és mindketten elvonultak szerelmeikkel,így újra kettesben maradtunk Mikivel.Nagyon jól elvoltunk,aminek köszönhetően nagyon sokat nevettünk.Nagyon örültem a társaságának,ugyanis Bencét azóta sem láttam sehol.

***Vavra Bence szemszöge***

Nagyon örültem,amikor Bogi beleegyezett abba,hogy elhozzam Szikihez bulizni a haverokkal.

A kocsiban sokat beszélgettünk,és bár próbálta elrejteni idegességét,láttam rajta,hogy nagyon izgult.Mondtam neki,hogy minden rendben lesz,aminek következtében egy kicsit mintha ellazult volna.Ahogy odaértünk,bemutattam a többieknek,és úgy láttam,hogy mindenkivel jól kijön.A fiúktól is elnézést kért,ők pedig elfogadták ezt.Tudtam,hogy ezzel nem lesz probléma,de Bogi annyira rágörcsölt a dologra,hogy szinte én is éreztem.

Egy kis időre magára hagytam Bogit,mert megérkezett egy rég nem látott ismerősöm,és vele dumáltam.Mivel ő nem maradt sokáig,ezért Bogi keresésére indultam,akit Miki társaságában találtam meg.Úgy láttam,hogy nagyon jól elvannak.

-Zavarok?-kérdeztem meg a körükbe kerülve.

-Dehogy.Miért zavarnál?-nézett rám értetlenül Bogi.

7.rész

Sziasztok!
Na,hát megérkeztem az utolsó résszel suli előtt.A továbbiakban nem tudom,hogy milyen rendszerességgel fognak jönni a részek,de ígérem,nem fogok rajta heteket ülni,viszont most kezdem a gimit,és biztos vagyok benne,hogy nem lesz annyi szabadidőm,mint eddig.
Nem is lenne több mondanivalóm.
Jó olvasást! :)
Klau

-Holnap lesz egy ilyen buli féleség Szikinél.Ott leszünk ugye mi ketten Ya Ou-val,meg pár haver a barátnőikkel,és arra gondoltam,hogyha ráérsz…akkor..esetleg-kereste a szavakat.

-Aranyos vagy,hogy rám gondoltál,de nem hinném,hogy túlzottan örülnének a jelenlétemnek.

-Ez nem így van.Lerendezem a srácokkal,jó?

-Bence,ez szerintem nem jó ötlet.

-Kérlek-nézett rám ezennel ő boci szemekkel.

-Rendben-sóhajtottam.-Elmegyek,és bocsánatot kérek tőlük,aztán majd csak alakul valahogy.

Miután beleegyeztem,elköszöntem Bencétől,és haza mentem.El akart kísérni,de mondtam neki,hogy szeretnék egy kicsit egyedül sétálni.Szerencsére nem lakunk egymástól messze,ezért hamar megérkeztem.Az emeletre felérve előkerestem a kulcsokat a táskám aljából,majd kinyitottam azt.

Már elég későre járt az idő,úgyhogy az első utam a fürdőbe vezetett,ahol teleengedtem a kádat meleg vízzel,majd miután levetettem a ruhám,beleereszkedtem a habok közé.Mikor végeztem,magam köré tekertem a törölközőt,majd jó alaposan megtöröltem vizes testem.Felvettem a pizsamám,majd az ágyba bújtam.Próbáltam elaludni,de egyszerűen nem sikerült.Annyira izgultam a holnap miatt,hogy szinte képtelen voltam egy percre is becsukni a szemem.Féltem attól,hogy mit mondanak majd.Egész éjjel csak forgolódtam.Végül is olyan 3 óra körül sikerült egy kicsit elbóbiskolnom,de fél 7-kor már fent voltam.Tudtam,hogy estére álmos leszek,de ha izgulok,akkor sosem tudok nyugodtan pihenni.

Kikeltem az ágyból,majd a konyhába csoszogtam,ahol elkészítettem egy szendvicset.Miután befaltam,elmostam a tányért,majd a nappaliba mentem tévézni.Tegnap beállítottam felvételre az Apád,anyád ide jöjjön című filmet.Már rengetegszer láttam,de egyszerűen  megunhatatlan.Épp annál a résznél tartottam,amikor a két lány a tábor után szerepet cserélt,amikor a mellettem lévő telefonom jelezte,hogy üzenetet kaptam.

Jo reggelt szepseg!:)Akkor ma 6-ra erted megyek.A fiuk miatt ne aggodj,mar beszeltem veluk.Sziki baratnoje nagyon jo fej,vele biztos elleszel.Azt uzente,hogy gyere csini ruhaban,mert minden lany abban lesz.

Szépség?Még senki nem hívott így.Nagy mosollyal az arcomon pötyögni kezdtem a választ:

Vettem fonok ur,6-ra mar teljes harci diszben leszek.:)

Azon gondolkodtam,hogy mibe menjek.Jobbnak láttam előre kiválasztani,úgyhogy gyorsan beiszkoltam a szobámba,és kutatni kezdtem a sok ruhahalom között.Néhányat felpróbáltam,de egyiket sem találtam megfelelőnek erre az alkalomra.Na jó,igazából azt sem tudom,hogy mégis mi lesz ez.Annyit tudok,hogy a srácok haverjai lesznek ott.Hm…Eszembe jutott,hogy egyszer vettem egy koktélruhát még apu unokatestvére esküvőjére,de aztán ott végül koszorúslány lettem,ezért nem volt rajtam.Előkotortam,és ezt is felpróbáltam.A boltban rögtön ezt szúrtam ki először,mert nem feltűnő,de mégis csinos.Na,ebben fogok menni.

Ebéd gyanánt-a még tegnapról megmaradt-gyümölcslevest ettem meg,másodikként pedig  bepaníroztam 2 szelet húst,és sütöttem hozzá egy kis krumplit.Elmosogattam a piszkos tányérokat,majd úgy döntöttem,hogy kitakarítom a lakást.A konyhával kezdtem,majd jött a nappali,az én szobám és a fürdő.Épp a kádat sikáltam,amikor a konyhából meghallottam telefonom csörgését.Gyorsan levettem a gumikesztyűt a kezemről,majd kiszaladtam az ebédlőbe,és felkaptam a telóm.

-Szia Vani-üdvözöltem barátnőmet.-Mi újság?-tettem fel a szokásos kérdésem.

-Szia Bogi.Egy szívességet szeretnék kérni.-tért rögtön a lényegre.

-Mégpedig?

-Hát ugye az van,hogy kedden lesz fél éve,hogy együtt vagyunk Ádival,és ez alkalomból el szeretne vinni valahova.Azt akartam megkérdezni,hogy nincs-e kedved eljönni velem valami ruhát tézni?Meg ajándékot is kéne venni,és te jobban értesz az ilyesmikhez.

-Persze,szívesen megyek.És mikor gondoltad?-érdeklődtem.

-Hát ma délután.

-Bocsi Nessza,de a ma nekem sajnos nem jó.-mondtam szomorúan.

-Na,tán nem randid lesz?-kuncogott a vonal túlsó végén.

-Nem nevezném randinak,de Bence elhívott valami házibuliba,aztán oda megyünk majd-ecseteltem.

-AZ  a Bence?-kérdezte csodálkozva.

-Igen,akinek a képébe nyomtam a tortát-nevettem.

-Azt hittem,hogy beképzelt tuskónak tartod.

-Annak is tartottam.Tényleg,te nem is tudsz semmit.

-Hát nem,úgyhogy mesélj csak,mi ez a nagy lelkesség?-faggatott.

-Na ugye az egész már a szülinapodon kezdődött.Addig te is tudod,hogy ügyetlenségem miatt rajta landolt a torta.Na,utána beszélgettem az osztálytársainkkal,majd kimentem az erkélyre levegőzni,mert elég szarul voltam.Már mentem volna vissza a lakásba,amikor Norbiba botlottam.Elkezdett erőszakoskodni,meg minden,aztán jött Bence,és leállította.Ott bocsánatot kértem tőle,aztán később,mikor segítettem lakást festeni Petinek,akkor szó szerint belebotlottam a lépcsőházban,és kiderült,hogy egy tömbben laknak.Tegnap elmentünk egy kávézóba beszélgetni,ahol megkérdezte,hogy elmennék-e vele Szikihez,mert valami buli lesz-daráltam le.

-Hűűűű,te szerelmes vaaagy-cukkolt.

-Jaj,dehogy vagyok.Még csak nem is az esetem-válaszoltam,bár ekkorát még sosem hazudtam.

-Na majd meglátjuk,mi lesz ebből-vidult fel.

-Semmi,mi lenne?Barátok vagyunk,és kész-zártam le.

-Aha,persze.Na de akkor jó szórakozást nektek,én meg elmegyek egyedül vásárolni-lombozódott le.

-És ha hétfőn mennénk?Az már későn van?-adtam ötletet.

-Végül is..Nem,az még teljesen jó.

-Rendben,akkor hétfőn tali,na szia-köszöntem el.

Miután leraktam a telefont,folytattam a takarítást.3 óra után egy kicsivel végeztem.Na,még van 3 órám,abból legalább másfél kell a készülődésre,és akkor marad pont ugyanannyi.Az a röpke idő hamar eltelt,én pedig a szobámba mentem,ahol belebújtam a ruhámba.A fürdőszobában egy kis sminket tettem fel arcomra(szempillaspirál,egy leheletnyi szemhéjpúder és szájfény).Hajamat begöndörítettem,majd hagytam,hogy hátamra lógjon.

Bence nagyon pontos volt,ugyanis pont 6 órakor csöngetett be.Gyorsan ajtót nyitottam.

-Hű,de csini vagy-dicsért meg köszönés helyett.

-Köszönöm-pirultam el.

-Indulhatunk?

-Persze,egy pillanat,hozom a táskám.

6.rész

Sziasztok!
Na,itt vagyok Németországban és találtam net kapcsolatot,szóval jó hír!Mivel rossz idő van mostanság,így nem nem mentünk sehová,ennek köszönhetően volt időm blogot írni,szóval most itt van az új rész.Tudom,hogy már 2 hete nem volt fejezet,de remélem,hogy azért maradtak olvasóim.Ha elolvastad pipálj,komizz,vagy ha elnyerte tetszésedet a blogom,akkor iratkozz fel bátran!
Magyarországon milyen idő van?
Jó olvasást!
xxKlauxx

Bence elment megrendelni az italainkat,én pedig csendben vártam.

-Mindjárt hozzák-osztotta meg az infót Beni,miután visszaért.

Amíg a kávénkat vártuk,beszélgetni kezdtünk.

A legtöbbet a bandáról kérdeztem,ő pedig a baráti köreimről,családomról.

-Van most barátod?-kérdése teljesen váratlanul ért,aminek köszönhetően félre nyeltem a kávét.

Na igen,ennek 2 oka is volt.Az első,hogy egyáltalán nem számítottam az ilyesfajta kérdésekre,a második pedig,hogy nem szívesen emlékszem vissza a régi időkre.15 évesen szerelmes lettem.Találtam egy olyan fiút,akiben úgy éreztem,hogy megbízhatok és számíthatok rá.Ez kezdetekben így is volt,csak hát ahogy eltelt egy fél év,agresszív és kiszámíthatatlan lett.Ha olyan kedve volt éppen,megütött.Akármit is tett,én szerettem ezek után is,de egy nap megláttam egy másik lánnyal,és ott lett elegem.Szakítottunk,aztán utána nagy ívben próbáltam őt elkerülni.

-Nincs-rendeztem le gyorsan ennyivel a választ.

Bence látta rajtam,hogy kérdése után elég furán viselkedtem,aminek hangot is adott.

-Ne haragudj,illetlenség volt megkérdezni.De miért lettél ennyire feszült?Nem hinném,hogy a kérdésem zaklatott fel ennyire.

-Nem,semmi baj.Ne is figyelj rám ilyenkor.Nem a kérdésed miatt nyugi-mondtam,majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

-Akkor mi a baj?-nézett rám Bence aggódva.

-Nincs semmi,csak kicsit elgondolkodtam-mosolyogtam most már teljesen.

-Ugye tudod,hogy akármi is van,nekem elmondhatod.Bennem megbízhatsz-közölte,miközben egyik kezét az asztalon pihenő kézfejemre tette,és mélyen a szemembe nézett.A hideg futkosott a hátamon,ahogy összeért a kezünk.

-Köszönöm-csak ennyit válaszoltam suttogva.

-Nincs mit megköszönnöd.Tudod,úgy érzem,hogy ebben a pár napban elég közel kerültünk egymáshoz,és akárhogy is nézzük,de ez a néhány nap elég volt ahhoz,hogy egy szoros barátság kötődjön ahhoz képest,hogy mi volt kezdetekben-emlékeztetett arra,ami a barátnőm születésnapján történt.

-Igazad van,teljes mértékben megbízom benned.Ami pedig a szülinapon történt,azért még egyszer szeretnék bocsánatot kérni.Egyáltalán nem volt helyén való,hogy beoltsalak titeket,de egyszerűen eldurrant az agyam.Tudom,nem szép dolog,de első látásra ítélkeztem,meg persze az alapján,amit a tévében láttam,de napokkal később már biztos voltam abban,hogy teljesen félre ismertelek titeket.Illetve téged biztosan,a többieket nem tudom.

-Már ezerszer bocsánatot kértél,én ezerszer mondtam,hogy semmi gond.Tényleg nem történt semmi,emiatt ne legyen lelkifurdalásod-mosolygott rám Bence.

-Tudom,de nem lehet elégszer bocsánatot kérni.

-Bogi,nyugi.Én már rég elfelejtettem.Ne rágódj már ezen.Felejtsük el-mondta,miközben újra mosolyt festett arcára.

-Rendben-mondtam vigyorogva.

Már réges rég elfogyott a kávénk,de továbbra is ott maradtunk,és megosztottunk egymással egy-két újabb információt.

-Nincs kedved feljönni hozzám?Folytathatnánk ott a beszélgetést.

-Mehetünk-adtam be a derekam,majd miután Beni fizetett,elhagytuk a kávézót,és útnak indultunk.Az egész nem tartott sokáig,mert Bence kemény 10 percre lakott a találkahelyünktől.Azt azért hozzáteszem,hogy gyalog,ugyanis én is kb.10 percre lakom onnan,csakhogy én busszal nézve.Mondjuk már nagyjából én is ismertem azt a környéket,mert ugye segítettem költözni az unokabátyámnak,aki szembe szomszédja Bencének.

A harmadik emeletre érve előkereste a kulcsokat,majd beinvitált a lakásába.A beállítottsága teljesen olyan volt,mint Petié,csak a színek tértek el.Bence bevezetett a tágas nappaliba,ahol leültem a kanapéra,ő pedig elment a konyhába innivalóért meg nasiért.Amíg a fiút vártam,rendesen körbekémleltem.Narancssárga és fehér színben pompáztak a falak.

-Itt is vagyok-mondta,miközben letette a hozott dolgokat az asztalra,majd lehuppant mellém.

-Tetszik a nappalid-dicsértem meg.

-Oh,köszi-mosolygott.-Már terveztem,hogy átfestem.Majd segíthetsz nekem-kacsintott.

-Csak szólj,hogy mikor,és repülök.Már úgyis van hozzá tapasztalatom.

Erre mindketten elkezdtünk nevetni.

-Mit szoktál szabadidődben csinálni?-érdeklődött.

-Hát a barátnőmmel szoktunk összefutni.Beülünk egy moziba,elmegyünk kajálni,vagy shoppingolunk a plázában.Ha nem ér rá,akkor néha nekiállok rajzolni,de közben megy a zene.Szinte semmit nem csinálok zene nélkül.Meg aztán ha van olyan könyv,ami felkelti a figyelmem,akkor azt elolvasom.Suliidőben meg nem igazán van időm,mert a gimnáziumi tananyag elég száraz és nehéz,ezért több időt kell fordítanom a tanulásra.-meséltem.-És te?

-Próbálunk a srácokkal,edzőterembe járok és rengetegszer zongorázom-mondta.-Bocsi,hogy megkérdezem,de hány éves vagy,hogy még gimibe jársz?

-Na de Bence,ilyet nem illik egy lánytól kérdezni-néztem rá morcosan,de nem bírtam sokáig komoly maradni.így elnevettem magam,és Beni sem tett másképp.-Amúgy 17-árultam el neki,miután lenyugodtunk.

-Akkor csak 4 évvel vagy nálam fiatalabb-mondta Bence egy gyors fejszámolás után,és arcán a megkönnyebültséget véltem felfedezni.

-Ez miért érdekes?-kérdeztem zavartan.

-Igazából gőzöm sincs-nevette el magát.

-Benceee-mondtam kedvesen.

-Mi az?

-Zongorázol nekem?-néztem rá kölyökkutya szemekkel.

-Hááát nem is tudom…-húzta az agyam.

-Kéérlek-kérleltem továbbra is.

-Na jó,legyen-adta be a derekát,majd a szobájába mentünk,mert ott volt a zongora.Ebben a helyiségben sem csalódtam.Zöld falak,hatalmas franciaágy,szekrények…

Bence leült a zongora elé,én meg az ágyra huppantam,így pont szemben voltam vele.

-És mit szeretnél hallani?-szegezte nekem a kérdését kedvesen.

-Hmmm..Mindegy,amit te gondolsz-mosolyogtam.

Elgondolkodott azon,hogy mit kezdjen el játszani,majd pár pillanat múlva már a billentyűkön voltak ujjai.Már a második billentyűhangnál tudtam,hogy mit fogok hallani.Bence belekezdett az All of me-be,én pedig figyelmesen hallgattam.Egész végig tartottuk a szemkontaktust.Mély pillantása szinte lyukat vájt a szememben.A dal közepe fele összeszorult a torkom,és azon kaptam magam,hogy sírni kezdek.Egyszerűen imádom ezt a számot,de mindig megríkat.Beni már csak azért is zongorázott tovább.Mikor vége lett a számnak,azonnal leült mellém,és szorosan átölelt,amitől még jobban rám tört a zokogás.Ekkor döbbentem rá,hogy szeretem Bencét,és nem úgy mint egy barátot.Igen,én sem gondoltam volna,de beleszerettem.Hiába próbáltam titkolni magam elől,nem tudtam.

-Sss..nyugi..Mi a baj?-kérdezte Bence aggódva,miközben két keze közé fogta arcom.

-Csak a zene…-rendeztem le ennyivel.

Nem válaszolt,csak erősen magához húzott,és hosszan megölelt.

-Holnap lesz egy ilyen buli féleség Szikinél.Ott leszünk ugye mi ketten Ya Ou-val,meg pár haver a barátnőikkel,és arra gondoltam,hogyha ráérsz…akkor..esetleg-kereste a szavakat.

-Aranyos vagy,hogy rám gondoltál,de nem hinném,hogy túlzottan örülnének a jelenlétemnek.

-Ez nem így van.Lerendezem a srácokkal,jó?

-Bence,ez szerintem nem jó ötlet.

-Kérlek-nézett rám ezennel ő boci szemekkel.

-Rendben-sóhajtottam.-Elmegyek,és bocsánatot kérek tőlük,aztán majd csak alakul valahogy.

5.rész

Sziasztok!
Egy szomorú hírt kell veletek közölnöm.A nyáron már valószínűleg nem lesz kint több rész,ugyanis az augusztusomat  Németországban töltöm,és nem tudom,hogy lesz-e internet.Ha rá tudok esetleg csatlakozni a wi-fi-re,akkor hozni fogom a részeket,de akkor is csak heti egyszer,mert nem nagyon lesz időm,hisz egyik helyről a másikra megyek.Ígérem,ahogy tudom,hozom az újabb fejezetet.Ha a nyáron mégsem tudok hozni,akkor ősszel bepótolom,Remélem,nem haragszotok meg,és ha visszajövök,akkor is lesznek olvasóim.Nagyon sajnálom,hogy így alakult,de mindent megteszek annak érdekében.hogy ne kelljen bennem csalódnotok.
Ui:Köszönöm szépen az 1000+-os megtekintést.Szinte alig akarom elhinni,hogy ennyi idő alatt összejött!Szeretlek titeket! :)
Jó olvasást!
Klau

Már elmúlt éjfél,és én még mindig nem alszom,ami miatt Sziki megint össze fog szidni,mondván hogy nem vagyok elég kipihent.Ő az az ember,aki apánk helyett apánk,és akire mindig lehet számítani,bármi is történjék.

Még énekeltem egy utolsó dalt,majd végül elaludtam.

Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem.Álmosan kinyitottam szemeim,de az ablakon át beszűrődő fénytől automatikusan visszacsukódtak.Kellett pár perc,amíg szemem kellően hozzászokott a Napfényhez,de végül sikerrel jártam.

A telefonom után nyúltam,hogy megnézzem,ki üzent.Szinte biztos voltam abban,hogy anya írt,amiben megkérdezi,hogy mikor látogatok újra haza.Igen,azt elfelejtettem említeni,hogy bár nem vagyok nagykorú,mégis egyedül élek,mert a suli miatt fel kellett költöznöm Pestre,amit a szüleim még mindig  nem tudnak rendesen kezelni.Állandóan aggódnak,amit persze megértek,de én úgyis vigyázok magamra.Hiába mondom el nekik,hogy nem tudok hazamenni minden hétvégén,mert 1.nincs időm,2. két és fél óra az út vonattal.Így is minden második héten,vagy ha nem érek rá annyira,akkor is háromhetente elmegyek,és megnézem,hogy mi van velük.Telefonon persze szinte mindennap beszélünk.Ezért lesz majd jó,ha két hónap múlva leteszem a jogsim.Már alig várom.Az írásbelin átmentem,úgyhogy már csak a gyakorlat van hátra.

Kissé meglepődtem,amikor a képernyőre pillantottam,mert nem anyu volt,hanem egy full ismeretlen számról írtak.

Szia:D Nincs izomlazad a tegnap nap utan?Arra gondoltam,hogy ha ma raersz,akkor elmehetnenk valahova.Bence

Az üzenetet olvasva önkéntelenül is mosolyra húztam a szám,bár gőzöm sincs,hogy miért.Hamarosan feltettem magamban a kérdést,hogy mégis honnan van meg neki a számom,ugyanis én nem adtam meg neki.

Nem írhatom neki azt,hogy elmegyek vele.Nem szabadna többet találkoznunk.Mindenkinek jobb lesz,ha távol tartom magam tőle.Válaszomon sokat gondolkodtam.Először úgy terveztem,hogy lepattintom,de aztán nem volt szívem.Mi történhet,ha még egyszer találkozunk?Max.majd utána valahogy elkerülöm.

Szia:D hat nem is tudom..megeri az nekem?egyebkent honnan szerezted meg a szamom? :o Bogi

Egy kicsit húztam az agyát,kíváncsi voltam,hogy mit válaszol erre az SMS-re.Nemsokára újra jelezni kezdett a készülékem,én pedig azonnal megnyitottam a levelet.

Na legyszi gyere,igerem h nem fogsz unatkozni.A valaszom pedig arra,hogy honnan van meg a szamod ,egyszeru.Talan elfelejtetted,h a szembe szomszedom az unokatesod?:P

Petiii!A kis besúgó,megadta a számom Bencének.Ezek után tuti,hogy kinyuvasztom a gyereket.A jelek szerint már most nagyon jóban vannak,pedig még csak tegnap ismerték meg egymást.

Jojo,rendben,meggyoztel.:D

Akkor mondjuk 3-kor a Cafe Frei kavezo elott?

Ránéztem az órára,és amint megláttam,teljesen elsápadtam.Majdnem dél volt,én meg még csak akkor keltem fel.Ha Bence nem üzen,akkor szerintem aludtam volna úgy… 2-ig biztos.

Okes,en addig összeszedem magam.:D

Miert,tortent valami?:o

Hahaha..Csak nem aggodsz?Amugy semmi,csak most keltem fel.:P

Jaa..kis hetalvo:D na akkor majd talalkozunk.

Ezzel be is fejeztük az üzenetváltásunkat.Szép lassan kimentem a konyhába,ahol csináltam magamnak egy melegszendvicset reggeli gyanánt.Jó,ez így furán hangzik,mert már majdnem dél volt,és ilyenkor egy normális ember ebédelni szokott.Mire azonban megfőztem volna az ebédet,valószínűleg éhen haltam volna.A már elkészült szendvicsemmel együtt leültem az asztalhoz,majd szép lassan elfalatoztam.

Miután végeztem,a szobámba mentem,ahol előkerestem az egyik kedvenc,bézs színű nyári ruhámat,amit egy barna öv dob fel,majd hozzá kerestem egy barna magassarkút,és kész is voltam.Illetve majdnem.Utána még gyorsan a fürdőbe mentem,ahol megfésülködtem.A hajammal nem csináltam semmit,hagytam,hogy lágyan omoljon a hátamra.Egy kis szempillaspirált vittem fel alapból is hosszú pilláimra,majd teljesen indulásra készen voltam.

Mivel -őszintén szólva-semmi kedvem nem volt Bencével találkozni,így szép lassan elindultam a buszhoz.Tudom,eddig fel voltam dobva a találkozás miatt,de most egy az egyben megváltozott a véleményem.Lehet,hogy tényleg nemet kellett volna mondanom.Így visszagondolva tök hülyeség volt belemenni,viszont most már visszamondani sem tudom.Illetve vissza tudnám,de az hatalmas kicseszés lenne Bencével szemben.

Pont,mikor odaértem a buszmegállóhoz,a helyijáratos busz éppen akkor kanyarodott ki az utcából.Nagyszerű,ezt is sikeresen lekéstem.Istenem,de jó lesz,ha végre leteszem a jogosítványomat,és akkor nem leszek időhöz kötve.Megnéztem a menetrendet,de a következő  járat csak negyed óra múlva indult.

Bencének gyorsan dobtam egy üzit,hogy egy kicsit késni fogok,majd leültem a padra,és vártam.Hogy elüssem az időt,kikerestem a fülhallgatót a táskámból,majd elkezdtem zenét hallgatni.Ez a busz pontos volt,úgyhogy 15 perc múlva már a buszon ültem.Az út a kávézóig egy jó 10 perc.A megfelelő megállónál leszálltam,majd a kávézóba mentem,ami pont szembe van vele.Az egyik asztalnál megpillantottam Bencét,aki unottan a telefonját nyomkodta.Mögé lopakodtam,majd egy hirtelen ötlettől vezérleve hátulról átöleltem,de gesztusomat azonnal megbántam.Nem tudtam,mit és miért tettem,csak úgy jött.Bence ölelésemre összerezzent,szerintem megijesztettem.

-Szia Bence-köszöntem neki én elsőnek ölelésem után,majd leültem a vele szemben lévő asztalhoz.

-Szia Bogi-üdvözölt ő is mosolyogva.-Hallod rohadtul megijesztettél.

-Ne haragudj,de ez most jól esett-kuncogtam.-És bocsi hogy megvárattalak,csak azt történt,hogy lekéstem a buszt.

-Nem gond,addig elütöttem az időt.A lényeg,hogy itt vagy-mondta,miközben kacsintott.

-És,mit csináltál ma?

-Próbáltunk a srácokkal,tévéztem,telefonoztam.Csak a szokásos.És te?

-Egész idáig aludtam-nevettem el magam,miközben emlékeztettem rá,hogy már egyszer említettem üzenetben.

-Jaj tényleg-nevetett ő is.-Mit kérsz?-terelte a témát.

-Öhm..szerintem egy Guatemalai mogyoró-kávét-válaszoltam,miközben a kávékínálatot olvastam.

Bence elment megrendelni az italainkat,én pedig csendben vártam.

-Mindjárt hozzák-osztotta meg az infót Beni,miután visszaért.

Amíg a kávénkat vártuk,beszélgetni kezdtünk.

4.rész

Sziasztok!
Először is bocsánat,amiért eddig nem volt rész,de őszintén szólva nem igen jött az ihlet,de most végre itt van,úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót,jó olvasást! :)
Ui:Ha elolvastad pipálj,kommentelj,vagy esetleg iratkozz fel.nagyon örülnék pár véleménynek,legyen az akár pozitív,akár negatív.Kíváncsi vagyok,hogy mit gondoltok a blogról,úgyhogy ha van egy kis időtök,akkor légyszi írjatok megjegyzést! :)
Klau

-Bence,ő itt Peti,Peti,ő itt Bence,aki egyben a szembe szomszédod -mutattam be őket egymásnak.

-Ó,heló,de jó,már ismerek valakit-üdvözölte Peti sajátos módon Bencét.

-Szia,örülök,hogy összefutottunk.Épp azt kérdeztem Bogitól,hogy nem kell-e egy kis segítség?

Peti egy pillanatra rám pillantott,mire én megráztam a fejem és suttogtam neki egy ’’nem”-et.

-Persze,ha nem nagy gond,akkor elkélne még egy munkaerő,mert Bogival nem sokra megyek.

Hát basszus én megölöm ezt a gyereket.Az tuti,hogy direkt csinálta.Mellesleg mi az,hogy nem megy velem sokra?Azért ez fájt.Nem tudom,ki gürizett neki annyit.

Felvittük a dobozokat az emeletre,immáron Bence segítségével.Ahogy csak tudtam,kerültem.Amikor ő bement Peti szobájába,akkor én kimentem a konyhába.Ha ő kijött a konyhába,leültem a nappaliban.Jó tudom,ez egy idő után feltűnő,de nem voltam vele hajlandó beszélgetni.

-Baj van?-kérdezte,majd levágódott mellém a kanapéra.

-Nem,miért?-kérdeztem vissza zavartan.

-Csak mert azt vettem észre,hogy folyamatosan kerülsz.Csináltam valamit,vagy esetleg megbántottalak?Mondd meg nyugodtan,de ez nekem nagyon szemet szúrt,hogy huzamosabb ideig nem tudsz meglenni velem egy helységben és bevallom,szarul esik.

-Nem,tényleg nincs semmi,egyszerűen csak így jött ki.Nem szándékosan kerüllek,de ne haragudj,ha így éreztél.-füllentettem.

Bence épp válaszra nyitotta a száját,amikor megcsörrent a zsebében a mobilja.

-Szia tesó-vette fel a készüléket.

-…

-Ó,basszus elfelejtettem.Bocs,de teljesen kiment a fejemből,azonnal megyek.-mondta,majd lerakta.

-Ne haragudj,de nekem rohannom kell.Hív a kötelesség.

-Semmi baj,menj csak-mosolyogtam.-Várj,azért kikísérlek.-mondtam,majd felpattantam eddigi ülőhelyemről,és az ajtónál búcsúzkodni kezdtünk.

-Na szia,majd még találkozunk-köszönt el Bence,majd váratlanul megölelt.Természetesen viszonoztam az ölelését,de eléggé meglepődtem ezen a gesztuson,és teljesen zavarban voltam.

-Rendben,szia-mondtam,majd Bence lerobogott a lépcsőn.Pár percig még az ajtónak támaszkodva álltam,és mosolyogtam.Igazából gőzöm sincs,hogy mi  játszódik le bennem,csak azt tudtam,hogy egyre jobban megkedveltem Bencét,és ennek nem lesz jó vége.Nem szabad magamhoz még közelebb engednem.

-Te mit állsz az ajtóban?-zökkentett ki gondolatmenetemből Peti.

-Csak kikísértem Bencét,mert el kellett mennie.-válaszoltam.

-Ööö.már vagy 5 perce figyellek,és azóta meg sem mozdultál,mi van veled Bogi?

-Ja semmi,csak kicsit elgondolkodtam-mondtam,majd becsuktam az ajtót,és egy dobozt kezdtem el kipakolni.Peti tudta,hogy valamit nem akarok neki elmondani,de nem is feszegette a dolgokat,inkább rám hagyta.

Amikor készen lettünk,Peti hazaszállított engem.Szinte a szemem sem tudtam már nyitva tartani,hisz alapból nem aludtam túl sokat és ma eléggé lefáradtam.Ahogy a lakásomba beértem,megcéloztam a fürdőszobát,majd lezuhanyoztam.A langyos vízcseppek megtisztítottak a sok portól,ami rakodás közben került bőrömre.Most nem volt kedvem hosszan magamra folyatni a vizet,az egyetlen dolog,amit szerettem volna,az az,hogy végre ágyba kerülhessek.

Miután a fürdőszobában végeztem a szobámba mentem,ahol azonnal bedőltem a párnák közé,betakaróztam,majd pár perc múlva már az igazak álmát aludtam…

**Vavra Bence szemszöge**

Hát,ma elég érdekes napnak néztem elébe,de menjünk csak szép sorjában.

Ahhoz képest,hogy tegnap-azaz ma-elég későn feküdtem le,pontosan 4 óra után,elég hamar fent kukorékoltam.Már 8 órakor a konyhában készítettem a reggelimet,ami csak egy egyszerű rántottából állt.Miután mindent elpusztítottam,felöltöztem,majd készültem lemenni a közeli sarki boltba.Bezártam a lakást,majd a telefonomat nyomkodva lemásztam a 3.emeletről.Igen,valóban nem a legelőnyösebb ilyen magasan lakni,főleg ha a tömbben nincs lift,ráadásul kint is van vagy 40 fok,hát még a lakásban.

Elővettem a fülhallgatómat,és a rajta lévő csomót kezdtem kibogozni,mikor valaki a csomagjától ki se látva nekem jött.Mivel én is mással voltam elfoglalva,ezért kikerülni sem tudtam,hisz én sem figyeltem előre,r-go kölcsönösen fellöktük egymást.Illetve csak majdnem.A csomag tulajdonosa sűrű bocsánatkérések közepette letette az eddig cipelt dobozt,ami-nagy meglepetésemre-Bogihoz tartozott.Ő is nagyon meglepődött,amikor megpillantott.Hogy őszinte legyek,nagyon örültem annak,hogy-szó szerint- egymásba futottunk,mert találkozni szerettem volna vele.

Beszélgetésbe elegyedtünk,és megtudtam,hogy épp ebbe a tömbbe költözik az unokatesója.Elmondása szerint nagyon jóban vannak egymással,úgyhogy nagyon reméltem,hogy sokszor fogja meglátogatni,hátha megint összehoz minket a sors.Már az első találkozásnál is volt benne valami különleges,amit eddig más lányoknál nem tapasztaltam.Igaz,elég érdekes volt a megismerkedés,de ahhoz képest,hogy egy egoista tuskónak nevezett minket,egyáltalán nem tudtam rá haragudni.Persze elég rosszul esett,de amúgy sem vagyok az a tipikus haragtartó személyiség.Amikor megláttam az erkélyen Bogit,meg az egyik csávót,aki éppen zaklatta az előbb említett lányt,ösztönösen cselekedtem,és azonnal kirohantam,hogy Bogi segítségére siettem.Utálom az erőszakot,főleg akkor,ha még az esélyegyenlőség sincs meg.Egy védtelen lány és egy kigyúrt pasas között elég nagy különbség van.De erre most nem térek ki.

Egyszer csak egy idegen hang ütötte meg a fülemet,aki Bogihoz szólt.A hang irányába fordultam,és egy magas,barna hajú,kb.velem egyidős fiút fedeztem fel.Bogi bemutatott minket egymásnak,és kiderült,hogy ő az unokabátyja,akivel szembe szomszédok leszünk.

Felajánlottam,hogy segítek a költözésben.Bogi valamiért nemet mondott,Peti viszont beleegyezett.

A pakolások közepette feltűnt,hogy Bogi valamilyen oknál fogva került engem.Amikor a kanapén ült egyes egyedül,kihasználtam az alkalmat,és megkérdeztem,hogy van-e valami különösebb oka annak,hogy a nap legnagyobb részében alig voltunk egy légtérben,mert ha én bementem valahová,ő pár perc elteltével már máshol volt.Azt mondta,hogy nem szándékosan került,de valójában én ezt nem hittem el.Nem lehet véletlen egybeesés.Azt még megértem,ha 1-2 alkalommal történt volna ez,de kb.egész nap ez ment.

Beszélgetésünket a telefonom zavarta meg.Ya Ou hívott a próbával kapcsolatban.Már 20 perce várnak rám,de én teljesen elfelejtettem,hogy ma próba van.

Sietősen elbúcsúztam Bogitól,majd rohantam a próbaterem felé.A lakásomtól normális tempóban nézve olyan 12-15 perc,de én ezt most letudtam 7 perc alatt.Szinte beestem a terem ajtaján,ahol a többiek  már nagyban próbáltak.

-Végre,hogy itt vagy.Mi történt?Sosem szoktál késni,mi van veled?-kérdezte Sziki.

-Csak kiment a fejemből a próba,aztán meg segítettem Boginak meg az unokatesójának kipakolni az új lakásba..

-Annak a Boginak?-nézett rám Sziki teljesen értetlenül.

-Ha a buliban megismert Bogira gondolsz,akkor igen,ő az.

-Mi dolgod van neked azzal a bunkó csajjal?

-Nem bunkó,teljesen félre ismertük.Tök normális.

-Mióta vagy ennyire jóban vele?-faggatott Sziki.

-Hát a bulin megmentettem,utána ráírtam Facebook-on,majd ma összefutottunk a lépcsőházban,szóval így ennyi.

-Megmentetted?Miért,mi történt vele?Újra belenyomta valaki képébe a tortát?-gúnyolódott Ya Ou.A poénjain általában röhögni szoktam,de ez most egyáltalán nem volt vicces.Nem tudom miért,de ahogy Bogit bántotta,egyszerűen elfogott a méreg.

-Nem,de ha nagyon tudni akarod,akkor egy vadbarom ráakaszkodott és zaklatta-válaszoltam ingerülten.

-Hé hé hé,nyugi tesó,csillapodj.Mi van veled?- kérdezte Ya Ou.

-Bocs,nem tudom miért reagáltam így.Inkább kezdjük a próbát.

Próba közben a gondolataim teljesen más helyen cikáztak,ami meg is látszott,ugyanis elég sokszor rontottam el a rám eső szöveget,vagy éppen későn kapcsolódtam be a dalba.

-Na jó.Bence,az még oké,hogy egyszer elrontod a szöveget,de hogy állandóan?Vagy összeszeded magad,és képes leszel legalább egyszer hibátlanul elénekelni a részedet,vagy hagyjuk abba az egészet,és majd próbálunk máskor.-akadt ki Sziki.

-Srácok,ez ma nekem nem megy,szerintem halasszuk el,ne haragudjatok.

-Jó,semmi baj,mindenkinek lehetnek rossz napjai.Akkor találkozzunk holnap délelőtt.Mindenkinek megfelel?-tervezgetett Sziki.

-Nekem jó-mondta Ya Ou.

-Nekem is-válaszoltam.

-Akkor holnap 10-kor tali ugyanitt,és pihenjétek ki magatokat,mert eddig semmire nem jutottunk,és a nyakunkon van a következő koncert.

Próba után azonnal hazamentem.Leültem a kanapéra,majd bekapcsoltam a tévét,miközben azon gondolkoztam,hogy Bogi vajon itt van-e még?Mondjuk már elég későre jár az idő,úgyhogy kétlem.

A csatornák között kapcsolgattam,de semmi normális műsor nem ment egyik adón sem.Miután meguntam a távirányító nyomkodását,lefürödtem,majd a szobámba mentem,ahol még gyorsan felnéztem a közösségi oldalakra.Elénekeltem a Let her go című dalból egy kis részletet,majd azt feltöltöttem Instagram-ra,amit pár perc múlva már elözönlöttek a kommentek.A változatosság kedvére csekkoltam a Facebook-ot is,ahol-szokás szerint-rengeteg üzenet érkezett.Végiggörgettem az üzenetek feladóján,de senkinek nem válaszoltam.

Már elmúlt éjfél,és én még mindig nem alszom,ami miatt Sziki megint össze fog szidni,mondván hogy nem vagyok elég kipihent.Ő az az ember,aki apánk helyett apánk,és akire mindig lehet számítani,bármi is történjék.

Még énekeltem egy utolsó dalt,majd végül elaludtam.