5.rész

Sziasztok!
Egy szomorú hírt kell veletek közölnöm.A nyáron már valószínűleg nem lesz kint több rész,ugyanis az augusztusomat  Németországban töltöm,és nem tudom,hogy lesz-e internet.Ha rá tudok esetleg csatlakozni a wi-fi-re,akkor hozni fogom a részeket,de akkor is csak heti egyszer,mert nem nagyon lesz időm,hisz egyik helyről a másikra megyek.Ígérem,ahogy tudom,hozom az újabb fejezetet.Ha a nyáron mégsem tudok hozni,akkor ősszel bepótolom,Remélem,nem haragszotok meg,és ha visszajövök,akkor is lesznek olvasóim.Nagyon sajnálom,hogy így alakult,de mindent megteszek annak érdekében.hogy ne kelljen bennem csalódnotok.
Ui:Köszönöm szépen az 1000+-os megtekintést.Szinte alig akarom elhinni,hogy ennyi idő alatt összejött!Szeretlek titeket! :)
Jó olvasást!
Klau

Már elmúlt éjfél,és én még mindig nem alszom,ami miatt Sziki megint össze fog szidni,mondván hogy nem vagyok elég kipihent.Ő az az ember,aki apánk helyett apánk,és akire mindig lehet számítani,bármi is történjék.

Még énekeltem egy utolsó dalt,majd végül elaludtam.

Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem.Álmosan kinyitottam szemeim,de az ablakon át beszűrődő fénytől automatikusan visszacsukódtak.Kellett pár perc,amíg szemem kellően hozzászokott a Napfényhez,de végül sikerrel jártam.

A telefonom után nyúltam,hogy megnézzem,ki üzent.Szinte biztos voltam abban,hogy anya írt,amiben megkérdezi,hogy mikor látogatok újra haza.Igen,azt elfelejtettem említeni,hogy bár nem vagyok nagykorú,mégis egyedül élek,mert a suli miatt fel kellett költöznöm Pestre,amit a szüleim még mindig  nem tudnak rendesen kezelni.Állandóan aggódnak,amit persze megértek,de én úgyis vigyázok magamra.Hiába mondom el nekik,hogy nem tudok hazamenni minden hétvégén,mert 1.nincs időm,2. két és fél óra az út vonattal.Így is minden második héten,vagy ha nem érek rá annyira,akkor is háromhetente elmegyek,és megnézem,hogy mi van velük.Telefonon persze szinte mindennap beszélünk.Ezért lesz majd jó,ha két hónap múlva leteszem a jogsim.Már alig várom.Az írásbelin átmentem,úgyhogy már csak a gyakorlat van hátra.

Kissé meglepődtem,amikor a képernyőre pillantottam,mert nem anyu volt,hanem egy full ismeretlen számról írtak.

Szia:D Nincs izomlazad a tegnap nap utan?Arra gondoltam,hogy ha ma raersz,akkor elmehetnenk valahova.Bence

Az üzenetet olvasva önkéntelenül is mosolyra húztam a szám,bár gőzöm sincs,hogy miért.Hamarosan feltettem magamban a kérdést,hogy mégis honnan van meg neki a számom,ugyanis én nem adtam meg neki.

Nem írhatom neki azt,hogy elmegyek vele.Nem szabadna többet találkoznunk.Mindenkinek jobb lesz,ha távol tartom magam tőle.Válaszomon sokat gondolkodtam.Először úgy terveztem,hogy lepattintom,de aztán nem volt szívem.Mi történhet,ha még egyszer találkozunk?Max.majd utána valahogy elkerülöm.

Szia:D hat nem is tudom..megeri az nekem?egyebkent honnan szerezted meg a szamom? :o Bogi

Egy kicsit húztam az agyát,kíváncsi voltam,hogy mit válaszol erre az SMS-re.Nemsokára újra jelezni kezdett a készülékem,én pedig azonnal megnyitottam a levelet.

Na legyszi gyere,igerem h nem fogsz unatkozni.A valaszom pedig arra,hogy honnan van meg a szamod ,egyszeru.Talan elfelejtetted,h a szembe szomszedom az unokatesod?:P

Petiii!A kis besúgó,megadta a számom Bencének.Ezek után tuti,hogy kinyuvasztom a gyereket.A jelek szerint már most nagyon jóban vannak,pedig még csak tegnap ismerték meg egymást.

Jojo,rendben,meggyoztel.:D

Akkor mondjuk 3-kor a Cafe Frei kavezo elott?

Ránéztem az órára,és amint megláttam,teljesen elsápadtam.Majdnem dél volt,én meg még csak akkor keltem fel.Ha Bence nem üzen,akkor szerintem aludtam volna úgy… 2-ig biztos.

Okes,en addig összeszedem magam.:D

Miert,tortent valami?:o

Hahaha..Csak nem aggodsz?Amugy semmi,csak most keltem fel.:P

Jaa..kis hetalvo:D na akkor majd talalkozunk.

Ezzel be is fejeztük az üzenetváltásunkat.Szép lassan kimentem a konyhába,ahol csináltam magamnak egy melegszendvicset reggeli gyanánt.Jó,ez így furán hangzik,mert már majdnem dél volt,és ilyenkor egy normális ember ebédelni szokott.Mire azonban megfőztem volna az ebédet,valószínűleg éhen haltam volna.A már elkészült szendvicsemmel együtt leültem az asztalhoz,majd szép lassan elfalatoztam.

Miután végeztem,a szobámba mentem,ahol előkerestem az egyik kedvenc,bézs színű nyári ruhámat,amit egy barna öv dob fel,majd hozzá kerestem egy barna magassarkút,és kész is voltam.Illetve majdnem.Utána még gyorsan a fürdőbe mentem,ahol megfésülködtem.A hajammal nem csináltam semmit,hagytam,hogy lágyan omoljon a hátamra.Egy kis szempillaspirált vittem fel alapból is hosszú pilláimra,majd teljesen indulásra készen voltam.

Mivel -őszintén szólva-semmi kedvem nem volt Bencével találkozni,így szép lassan elindultam a buszhoz.Tudom,eddig fel voltam dobva a találkozás miatt,de most egy az egyben megváltozott a véleményem.Lehet,hogy tényleg nemet kellett volna mondanom.Így visszagondolva tök hülyeség volt belemenni,viszont most már visszamondani sem tudom.Illetve vissza tudnám,de az hatalmas kicseszés lenne Bencével szemben.

Pont,mikor odaértem a buszmegállóhoz,a helyijáratos busz éppen akkor kanyarodott ki az utcából.Nagyszerű,ezt is sikeresen lekéstem.Istenem,de jó lesz,ha végre leteszem a jogosítványomat,és akkor nem leszek időhöz kötve.Megnéztem a menetrendet,de a következő  járat csak negyed óra múlva indult.

Bencének gyorsan dobtam egy üzit,hogy egy kicsit késni fogok,majd leültem a padra,és vártam.Hogy elüssem az időt,kikerestem a fülhallgatót a táskámból,majd elkezdtem zenét hallgatni.Ez a busz pontos volt,úgyhogy 15 perc múlva már a buszon ültem.Az út a kávézóig egy jó 10 perc.A megfelelő megállónál leszálltam,majd a kávézóba mentem,ami pont szembe van vele.Az egyik asztalnál megpillantottam Bencét,aki unottan a telefonját nyomkodta.Mögé lopakodtam,majd egy hirtelen ötlettől vezérleve hátulról átöleltem,de gesztusomat azonnal megbántam.Nem tudtam,mit és miért tettem,csak úgy jött.Bence ölelésemre összerezzent,szerintem megijesztettem.

-Szia Bence-köszöntem neki én elsőnek ölelésem után,majd leültem a vele szemben lévő asztalhoz.

-Szia Bogi-üdvözölt ő is mosolyogva.-Hallod rohadtul megijesztettél.

-Ne haragudj,de ez most jól esett-kuncogtam.-És bocsi hogy megvárattalak,csak azt történt,hogy lekéstem a buszt.

-Nem gond,addig elütöttem az időt.A lényeg,hogy itt vagy-mondta,miközben kacsintott.

-És,mit csináltál ma?

-Próbáltunk a srácokkal,tévéztem,telefonoztam.Csak a szokásos.És te?

-Egész idáig aludtam-nevettem el magam,miközben emlékeztettem rá,hogy már egyszer említettem üzenetben.

-Jaj tényleg-nevetett ő is.-Mit kérsz?-terelte a témát.

-Öhm..szerintem egy Guatemalai mogyoró-kávét-válaszoltam,miközben a kávékínálatot olvastam.

Bence elment megrendelni az italainkat,én pedig csendben vártam.

-Mindjárt hozzák-osztotta meg az infót Beni,miután visszaért.

Amíg a kávénkat vártuk,beszélgetni kezdtünk.