9.rész

Hali mindenki!
Nagyon sok kimaradás után végre meghoztam a folytatást.Nagyon sajnálom,hogy idáig nem volt rész,de ennek elég sok oka volt.Ugye ott a suli,ahol most gőzerővel kell tanulnom,mert egyáltalán nem könnyű.Aztán ott volt a költözés is,ami alatt ugye semmi időm nem volt mással foglalkozni.Utána meg 2 hétig nem volt netünk az új házban,szóval elég szépen összegyűltek itt a dolgok.
A következő részt még az őszi szünetben szeretném hozni,de nem tudom,hogy összejön-e,úgyhogy inkább nem ígérem meg.Azért igyekezni fogok,hogy sikerüljön! :)
Remélem azért még maradt pár olvasóm.Ha elolvastad,pipálj,vagy ha van egy kis időd,akkor kérlek fejtsd ki a véleményed kommentben,hogy mi tetszik/nem tetszik a blogban!:) Amennyiben elnyerték tetszésedet az eddigi részek,és rendszeres olvasója vagy a blogomnak,akkor akár fel is iratkozhatsz!;)
Jó olvasását és mindenkinek kellemes szünetet kívánok!
xxKlauxx

Egy kis időre magára hagytam Bogit,mert megérkezett egy rég nem látott ismerősöm,és vele dumáltam.Mivel ő nem maradt sokáig,ezért Bogi keresésére indultam,akit Miki társaságában találtam.Úgy láttam,hogy nagyon jól elvannak.

-Zavarok?-kérdeztem meg a körükbe kerülve.

-Dehogy.Miért zavarnál?-nézett rám értetlenül Bogi.

-Csak mert olyan nagyon jól elvagytok-vágtam rá gorombán.

-De annak mi köze van ehhez?-kérdezte válaszomat várva a lány.

-Semmi,felejtsd el-hagytam félbe.Inkább nem rontom el az ő kedvét is.Elég,ha én érzem magam totál szarul.

Nem tagadom,rettentően zavart,hogy Mikivel láttam.Attól féltem,hogy esetleg túlságosan is jóban lesznek,ezáltal teljesen közel kerülnek egymáshoz.Nem szabad hagynom,hogy Bogit bárki is elragadja tőlem.Az az igazság,hogy úgy érzem,Miki akar tőle valamit.Teljesen egyértelmű,hogy szemet vetett rá.Illetve nekem ez jön le belőle,de lehet,hogy csak én képzelődöm.Sajnos nem tudom,hogy Bogi mit érez,én viszont rádöbbentem,hogy teljes szívemből szeretem.

-Bence,valami baj van?-nézett rám aggódva az előbb említett lány,aki ebből fakadóan kizökkentett hosszú gondolatmenetemből.Talán feltűnt neki,hogy mióta a társaságukba kerültem,azóta teljes egészében másképp viselkedtem,mint akkor amikor megérkeztünk.Ráadásul Miki felé is állandóan  szúrós pillantásokat küldtem.

-Csak kicsit fáradt vagyok-ködösítettem,ugyanis semmi kedvem nem volt magyarázkodni.-Bocsi,nem akarom elrontani a csodás estéteket,úgyhogy inkább megyek is sziasztok-mondtam,majd válaszra sem várva sarkon fordultam,és a srácok felé indultam,hogy elköszönjek tőlük is.Egyszerűen nem tudok tovább itt maradni.

-Várj már-kiáltott utánam Bogi,aki mögött Miki loholt.

-Igen?-fordultam felé.

-Ha már elmész,akkor én is veled megyek,jó?

-Nem akarsz itt maradni?Nagyon jól szórakoztál,nem kell velem jönnöd-válaszoltam kissé kiakadva.

-Na jó,gőzöm sincs,hogy mi a fene bajod van,de ezt most fejezd be-kiabálta le a fejem.-Ma mindenki megőrült?

-Jó bocsi.Akkor velem jössz?

-Igen-válaszolta egy kis mosolyt erőltetve Bogi,amire nekem is automatikusan mosolyra húzódott a szám,mely nem tartott sokáig.

-Hát Miki,nagyon örülök,hogy megismertelek.További jó szórakozást-fordult Miki felé.

-Én nemkülönben.Ja és köszi,bár nélküled nem lesz olyan jó-kacsintott rá.Komolyan mondom,most már felrúgom a gyereket,ha nem fejezi be.

-De bolond vagy-lökte meg nevetve Mikit.-Na szia-köszönt el végre a lány.

-Szia-mosolygott rá Maykee,majd váratlanul megölelte.Na nekem itt lett elegem.Fogtam magam,és ahhoz az asztalhoz mentem,ahol Sziki és Ya Ou tartózkodott.

-Már indulsz is?-csodálkozott Ya Ou,amikor közöltem vele,hogy elmegyek.

-Aha,mára bőven elég volt….

-Na mi történt?-kérdezték szinte egyszerre a srácok.

-Á hagyjuk-legyintettem.-Ha Bogi meg Miki kiölelgették egymást,akkor azonnal indulunk.

-Áá szóval innen fúj a szél-értette meg rögtön Sziki a helyzetet.

-Hű,valaki nagyon féltékeny-csipkelődött Adri,Sziki barátnője,aki közben a konyhában sertepertélt.

Válaszolni már nem volt időm,mert megérkezett Bogi.Még pár szót váltott Ya Ou-ékkal,majd elindultunk.

Szótlanul beszálltam az autóba,majd megvártam,míg Bogi is megteszi ugyanezt.

***Kovács Boglárka szemszöge***

A bulin nagyon jól éreztem magam ahhoz képest,hogy éppenséggel el sem akartam menni.Ha nincs ott Bátori Miklós akkor tuti,hogy halálra unom magam,de neki köszönhetően elég jól elütöttük az időt.Nagyon jó fej srác,remélem még találkozunk.

Bence érkezése után elköszöntem tőle,amire is Beni fogta magát,és inkább arrébb ment.Az egész este alatt irtó furán viselkedett,ráadásul hazafele egész úton meg sem szólalt.

-Feljössz?-törtem meg kérdésemmel a –már iszonyúan-kínos csendet,amikor leparkolt a lakásom előtti placcon.

-Nem akarok zavarni-válaszolta még mindig nulla életkedvvel.Hát én ezt nem hiszem el,már megint kezdi!

-Na jó,nekem ebből elegem van!-kiabáltam.-Mégis mi a problémád?-támadtam le.

-Mondtam már,fáradt vagyok-válaszolta kimérten.

-Hát ezt nem veszem be,mert akkor én meg az angol királynő vagyok.

-Tényleg tudni akarod?-kérdezte ingerülten.

-Nem,azért kérdeztem meg már vagy ezredjére a nap folyamán,mert nem érdekel!Szerinted?-rivalltam rá,és vártam a magyarázatát.

-Jó,csigavér-tette fel a kezét védekezőn.-Te akartad-mondta,miután egy nagyot sóhajtott.-Az van,hogy rohadt mérges vagyok rád!-kezdte kiabálva.-Elhiteted velem,hogy mennyire fontos vagyok neked,közben pedig az egyik legjobb haverommal flörtölsz!Tudod te,milyen szar érzés volt látni,hogy mennyire jól érzitek magatokat együtt?!Igen,az a nagy helyzet,hogy már ideje úgy érzem,nem tudok nélküled létezni!A napok,ahogy egyre csak teltek,rá kellett,hogy jöjjek,beléd szerettem!Már nem bírom tovább titkolni!-fakadt ki belőle,én meg mondandója hatására ledermedve álltam a bejárati ajtó előtt.

-Bogi……Miért nem mondasz semmit?-kérdezte Bence rémülten,mikor már körülbelül két perce csak álltam szótlanul,földbe gyökerezett lábbal.

-Én..Ne haragudj-válaszoltam könnyeimmel küszködve,majd Beni mellett elszaladva felfutottam a lépcsőház lépcsőjén.Még hallottam,hogy Bence a nevem kiabálja,de nem fordultam meg.Az ajtóm előtt gyorsan előkotortam a kulcsokat,kinyitottam azt,majd magam után jól becsaptam.

Beszaladtam a szobámba,majd hassal az ágyra vetettem magam.Ajj,hogy lehetek ilyen hülye?A fiú,aki az utóbbi időben nagyon sokat jelent nekem,bevallja,hogy szeret.Erre valószínűleg lányok ezrei borulnának zokogva a nyakába,én meg mint egy kisgyerek,aki megijed valamitől,felrohanok a lakásba.Ezt most nagyon elszúrtam,Ez annyira gáz!Hogy fogok ezek után a szemébe nézni?Feltéve,ha ő egyáltalán akar-e még látni.

A telefonom hirtelen csörögni kezdett,amire összerezzentem.A kijelzőre pillantottam,amin Bence neve villogott.Hosszan csöngött a készülék,de mivel nem vettem fel,így egy idő után elhallgatott.

Kislattyogtam a konyhába,ahol főztem magamnak egy teát,majd kortyolgatni kezdtem azt.A helyiségből hallottam,hogy még egy jó párszor próbálkozott Beni elérni,de mivel nem reagáltam,ezért kis idő múlva megunta.

A nap további részében ültem a kanapén,és néztem ki a fejemből.