7.rész

Sziasztok!
Na,hát megérkeztem az utolsó résszel suli előtt.A továbbiakban nem tudom,hogy milyen rendszerességgel fognak jönni a részek,de ígérem,nem fogok rajta heteket ülni,viszont most kezdem a gimit,és biztos vagyok benne,hogy nem lesz annyi szabadidőm,mint eddig.
Nem is lenne több mondanivalóm.
Jó olvasást! :)
Klau

-Holnap lesz egy ilyen buli féleség Szikinél.Ott leszünk ugye mi ketten Ya Ou-val,meg pár haver a barátnőikkel,és arra gondoltam,hogyha ráérsz…akkor..esetleg-kereste a szavakat.

-Aranyos vagy,hogy rám gondoltál,de nem hinném,hogy túlzottan örülnének a jelenlétemnek.

-Ez nem így van.Lerendezem a srácokkal,jó?

-Bence,ez szerintem nem jó ötlet.

-Kérlek-nézett rám ezennel ő boci szemekkel.

-Rendben-sóhajtottam.-Elmegyek,és bocsánatot kérek tőlük,aztán majd csak alakul valahogy.

Miután beleegyeztem,elköszöntem Bencétől,és haza mentem.El akart kísérni,de mondtam neki,hogy szeretnék egy kicsit egyedül sétálni.Szerencsére nem lakunk egymástól messze,ezért hamar megérkeztem.Az emeletre felérve előkerestem a kulcsokat a táskám aljából,majd kinyitottam azt.

Már elég későre járt az idő,úgyhogy az első utam a fürdőbe vezetett,ahol teleengedtem a kádat meleg vízzel,majd miután levetettem a ruhám,beleereszkedtem a habok közé.Mikor végeztem,magam köré tekertem a törölközőt,majd jó alaposan megtöröltem vizes testem.Felvettem a pizsamám,majd az ágyba bújtam.Próbáltam elaludni,de egyszerűen nem sikerült.Annyira izgultam a holnap miatt,hogy szinte képtelen voltam egy percre is becsukni a szemem.Féltem attól,hogy mit mondanak majd.Egész éjjel csak forgolódtam.Végül is olyan 3 óra körül sikerült egy kicsit elbóbiskolnom,de fél 7-kor már fent voltam.Tudtam,hogy estére álmos leszek,de ha izgulok,akkor sosem tudok nyugodtan pihenni.

Kikeltem az ágyból,majd a konyhába csoszogtam,ahol elkészítettem egy szendvicset.Miután befaltam,elmostam a tányért,majd a nappaliba mentem tévézni.Tegnap beállítottam felvételre az Apád,anyád ide jöjjön című filmet.Már rengetegszer láttam,de egyszerűen  megunhatatlan.Épp annál a résznél tartottam,amikor a két lány a tábor után szerepet cserélt,amikor a mellettem lévő telefonom jelezte,hogy üzenetet kaptam.

Jo reggelt szepseg!:)Akkor ma 6-ra erted megyek.A fiuk miatt ne aggodj,mar beszeltem veluk.Sziki baratnoje nagyon jo fej,vele biztos elleszel.Azt uzente,hogy gyere csini ruhaban,mert minden lany abban lesz.

Szépség?Még senki nem hívott így.Nagy mosollyal az arcomon pötyögni kezdtem a választ:

Vettem fonok ur,6-ra mar teljes harci diszben leszek.:)

Azon gondolkodtam,hogy mibe menjek.Jobbnak láttam előre kiválasztani,úgyhogy gyorsan beiszkoltam a szobámba,és kutatni kezdtem a sok ruhahalom között.Néhányat felpróbáltam,de egyiket sem találtam megfelelőnek erre az alkalomra.Na jó,igazából azt sem tudom,hogy mégis mi lesz ez.Annyit tudok,hogy a srácok haverjai lesznek ott.Hm…Eszembe jutott,hogy egyszer vettem egy koktélruhát még apu unokatestvére esküvőjére,de aztán ott végül koszorúslány lettem,ezért nem volt rajtam.Előkotortam,és ezt is felpróbáltam.A boltban rögtön ezt szúrtam ki először,mert nem feltűnő,de mégis csinos.Na,ebben fogok menni.

Ebéd gyanánt-a még tegnapról megmaradt-gyümölcslevest ettem meg,másodikként pedig  bepaníroztam 2 szelet húst,és sütöttem hozzá egy kis krumplit.Elmosogattam a piszkos tányérokat,majd úgy döntöttem,hogy kitakarítom a lakást.A konyhával kezdtem,majd jött a nappali,az én szobám és a fürdő.Épp a kádat sikáltam,amikor a konyhából meghallottam telefonom csörgését.Gyorsan levettem a gumikesztyűt a kezemről,majd kiszaladtam az ebédlőbe,és felkaptam a telóm.

-Szia Vani-üdvözöltem barátnőmet.-Mi újság?-tettem fel a szokásos kérdésem.

-Szia Bogi.Egy szívességet szeretnék kérni.-tért rögtön a lényegre.

-Mégpedig?

-Hát ugye az van,hogy kedden lesz fél éve,hogy együtt vagyunk Ádival,és ez alkalomból el szeretne vinni valahova.Azt akartam megkérdezni,hogy nincs-e kedved eljönni velem valami ruhát tézni?Meg ajándékot is kéne venni,és te jobban értesz az ilyesmikhez.

-Persze,szívesen megyek.És mikor gondoltad?-érdeklődtem.

-Hát ma délután.

-Bocsi Nessza,de a ma nekem sajnos nem jó.-mondtam szomorúan.

-Na,tán nem randid lesz?-kuncogott a vonal túlsó végén.

-Nem nevezném randinak,de Bence elhívott valami házibuliba,aztán oda megyünk majd-ecseteltem.

-AZ  a Bence?-kérdezte csodálkozva.

-Igen,akinek a képébe nyomtam a tortát-nevettem.

-Azt hittem,hogy beképzelt tuskónak tartod.

-Annak is tartottam.Tényleg,te nem is tudsz semmit.

-Hát nem,úgyhogy mesélj csak,mi ez a nagy lelkesség?-faggatott.

-Na ugye az egész már a szülinapodon kezdődött.Addig te is tudod,hogy ügyetlenségem miatt rajta landolt a torta.Na,utána beszélgettem az osztálytársainkkal,majd kimentem az erkélyre levegőzni,mert elég szarul voltam.Már mentem volna vissza a lakásba,amikor Norbiba botlottam.Elkezdett erőszakoskodni,meg minden,aztán jött Bence,és leállította.Ott bocsánatot kértem tőle,aztán később,mikor segítettem lakást festeni Petinek,akkor szó szerint belebotlottam a lépcsőházban,és kiderült,hogy egy tömbben laknak.Tegnap elmentünk egy kávézóba beszélgetni,ahol megkérdezte,hogy elmennék-e vele Szikihez,mert valami buli lesz-daráltam le.

-Hűűűű,te szerelmes vaaagy-cukkolt.

-Jaj,dehogy vagyok.Még csak nem is az esetem-válaszoltam,bár ekkorát még sosem hazudtam.

-Na majd meglátjuk,mi lesz ebből-vidult fel.

-Semmi,mi lenne?Barátok vagyunk,és kész-zártam le.

-Aha,persze.Na de akkor jó szórakozást nektek,én meg elmegyek egyedül vásárolni-lombozódott le.

-És ha hétfőn mennénk?Az már későn van?-adtam ötletet.

-Végül is..Nem,az még teljesen jó.

-Rendben,akkor hétfőn tali,na szia-köszöntem el.

Miután leraktam a telefont,folytattam a takarítást.3 óra után egy kicsivel végeztem.Na,még van 3 órám,abból legalább másfél kell a készülődésre,és akkor marad pont ugyanannyi.Az a röpke idő hamar eltelt,én pedig a szobámba mentem,ahol belebújtam a ruhámba.A fürdőszobában egy kis sminket tettem fel arcomra(szempillaspirál,egy leheletnyi szemhéjpúder és szájfény).Hajamat begöndörítettem,majd hagytam,hogy hátamra lógjon.

Bence nagyon pontos volt,ugyanis pont 6 órakor csöngetett be.Gyorsan ajtót nyitottam.

-Hű,de csini vagy-dicsért meg köszönés helyett.

-Köszönöm-pirultam el.

-Indulhatunk?

-Persze,egy pillanat,hozom a táskám.

6.rész

Sziasztok!
Na,itt vagyok Németországban és találtam net kapcsolatot,szóval jó hír!Mivel rossz idő van mostanság,így nem nem mentünk sehová,ennek köszönhetően volt időm blogot írni,szóval most itt van az új rész.Tudom,hogy már 2 hete nem volt fejezet,de remélem,hogy azért maradtak olvasóim.Ha elolvastad pipálj,komizz,vagy ha elnyerte tetszésedet a blogom,akkor iratkozz fel bátran!
Magyarországon milyen idő van?
Jó olvasást!
xxKlauxx

Bence elment megrendelni az italainkat,én pedig csendben vártam.

-Mindjárt hozzák-osztotta meg az infót Beni,miután visszaért.

Amíg a kávénkat vártuk,beszélgetni kezdtünk.

A legtöbbet a bandáról kérdeztem,ő pedig a baráti köreimről,családomról.

-Van most barátod?-kérdése teljesen váratlanul ért,aminek köszönhetően félre nyeltem a kávét.

Na igen,ennek 2 oka is volt.Az első,hogy egyáltalán nem számítottam az ilyesfajta kérdésekre,a második pedig,hogy nem szívesen emlékszem vissza a régi időkre.15 évesen szerelmes lettem.Találtam egy olyan fiút,akiben úgy éreztem,hogy megbízhatok és számíthatok rá.Ez kezdetekben így is volt,csak hát ahogy eltelt egy fél év,agresszív és kiszámíthatatlan lett.Ha olyan kedve volt éppen,megütött.Akármit is tett,én szerettem ezek után is,de egy nap megláttam egy másik lánnyal,és ott lett elegem.Szakítottunk,aztán utána nagy ívben próbáltam őt elkerülni.

-Nincs-rendeztem le gyorsan ennyivel a választ.

Bence látta rajtam,hogy kérdése után elég furán viselkedtem,aminek hangot is adott.

-Ne haragudj,illetlenség volt megkérdezni.De miért lettél ennyire feszült?Nem hinném,hogy a kérdésem zaklatott fel ennyire.

-Nem,semmi baj.Ne is figyelj rám ilyenkor.Nem a kérdésed miatt nyugi-mondtam,majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

-Akkor mi a baj?-nézett rám Bence aggódva.

-Nincs semmi,csak kicsit elgondolkodtam-mosolyogtam most már teljesen.

-Ugye tudod,hogy akármi is van,nekem elmondhatod.Bennem megbízhatsz-közölte,miközben egyik kezét az asztalon pihenő kézfejemre tette,és mélyen a szemembe nézett.A hideg futkosott a hátamon,ahogy összeért a kezünk.

-Köszönöm-csak ennyit válaszoltam suttogva.

-Nincs mit megköszönnöd.Tudod,úgy érzem,hogy ebben a pár napban elég közel kerültünk egymáshoz,és akárhogy is nézzük,de ez a néhány nap elég volt ahhoz,hogy egy szoros barátság kötődjön ahhoz képest,hogy mi volt kezdetekben-emlékeztetett arra,ami a barátnőm születésnapján történt.

-Igazad van,teljes mértékben megbízom benned.Ami pedig a szülinapon történt,azért még egyszer szeretnék bocsánatot kérni.Egyáltalán nem volt helyén való,hogy beoltsalak titeket,de egyszerűen eldurrant az agyam.Tudom,nem szép dolog,de első látásra ítélkeztem,meg persze az alapján,amit a tévében láttam,de napokkal később már biztos voltam abban,hogy teljesen félre ismertelek titeket.Illetve téged biztosan,a többieket nem tudom.

-Már ezerszer bocsánatot kértél,én ezerszer mondtam,hogy semmi gond.Tényleg nem történt semmi,emiatt ne legyen lelkifurdalásod-mosolygott rám Bence.

-Tudom,de nem lehet elégszer bocsánatot kérni.

-Bogi,nyugi.Én már rég elfelejtettem.Ne rágódj már ezen.Felejtsük el-mondta,miközben újra mosolyt festett arcára.

-Rendben-mondtam vigyorogva.

Már réges rég elfogyott a kávénk,de továbbra is ott maradtunk,és megosztottunk egymással egy-két újabb információt.

-Nincs kedved feljönni hozzám?Folytathatnánk ott a beszélgetést.

-Mehetünk-adtam be a derekam,majd miután Beni fizetett,elhagytuk a kávézót,és útnak indultunk.Az egész nem tartott sokáig,mert Bence kemény 10 percre lakott a találkahelyünktől.Azt azért hozzáteszem,hogy gyalog,ugyanis én is kb.10 percre lakom onnan,csakhogy én busszal nézve.Mondjuk már nagyjából én is ismertem azt a környéket,mert ugye segítettem költözni az unokabátyámnak,aki szembe szomszédja Bencének.

A harmadik emeletre érve előkereste a kulcsokat,majd beinvitált a lakásába.A beállítottsága teljesen olyan volt,mint Petié,csak a színek tértek el.Bence bevezetett a tágas nappaliba,ahol leültem a kanapéra,ő pedig elment a konyhába innivalóért meg nasiért.Amíg a fiút vártam,rendesen körbekémleltem.Narancssárga és fehér színben pompáztak a falak.

-Itt is vagyok-mondta,miközben letette a hozott dolgokat az asztalra,majd lehuppant mellém.

-Tetszik a nappalid-dicsértem meg.

-Oh,köszi-mosolygott.-Már terveztem,hogy átfestem.Majd segíthetsz nekem-kacsintott.

-Csak szólj,hogy mikor,és repülök.Már úgyis van hozzá tapasztalatom.

Erre mindketten elkezdtünk nevetni.

-Mit szoktál szabadidődben csinálni?-érdeklődött.

-Hát a barátnőmmel szoktunk összefutni.Beülünk egy moziba,elmegyünk kajálni,vagy shoppingolunk a plázában.Ha nem ér rá,akkor néha nekiállok rajzolni,de közben megy a zene.Szinte semmit nem csinálok zene nélkül.Meg aztán ha van olyan könyv,ami felkelti a figyelmem,akkor azt elolvasom.Suliidőben meg nem igazán van időm,mert a gimnáziumi tananyag elég száraz és nehéz,ezért több időt kell fordítanom a tanulásra.-meséltem.-És te?

-Próbálunk a srácokkal,edzőterembe járok és rengetegszer zongorázom-mondta.-Bocsi,hogy megkérdezem,de hány éves vagy,hogy még gimibe jársz?

-Na de Bence,ilyet nem illik egy lánytól kérdezni-néztem rá morcosan,de nem bírtam sokáig komoly maradni.így elnevettem magam,és Beni sem tett másképp.-Amúgy 17-árultam el neki,miután lenyugodtunk.

-Akkor csak 4 évvel vagy nálam fiatalabb-mondta Bence egy gyors fejszámolás után,és arcán a megkönnyebültséget véltem felfedezni.

-Ez miért érdekes?-kérdeztem zavartan.

-Igazából gőzöm sincs-nevette el magát.

-Benceee-mondtam kedvesen.

-Mi az?

-Zongorázol nekem?-néztem rá kölyökkutya szemekkel.

-Hááát nem is tudom…-húzta az agyam.

-Kéérlek-kérleltem továbbra is.

-Na jó,legyen-adta be a derekát,majd a szobájába mentünk,mert ott volt a zongora.Ebben a helyiségben sem csalódtam.Zöld falak,hatalmas franciaágy,szekrények…

Bence leült a zongora elé,én meg az ágyra huppantam,így pont szemben voltam vele.

-És mit szeretnél hallani?-szegezte nekem a kérdését kedvesen.

-Hmmm..Mindegy,amit te gondolsz-mosolyogtam.

Elgondolkodott azon,hogy mit kezdjen el játszani,majd pár pillanat múlva már a billentyűkön voltak ujjai.Már a második billentyűhangnál tudtam,hogy mit fogok hallani.Bence belekezdett az All of me-be,én pedig figyelmesen hallgattam.Egész végig tartottuk a szemkontaktust.Mély pillantása szinte lyukat vájt a szememben.A dal közepe fele összeszorult a torkom,és azon kaptam magam,hogy sírni kezdek.Egyszerűen imádom ezt a számot,de mindig megríkat.Beni már csak azért is zongorázott tovább.Mikor vége lett a számnak,azonnal leült mellém,és szorosan átölelt,amitől még jobban rám tört a zokogás.Ekkor döbbentem rá,hogy szeretem Bencét,és nem úgy mint egy barátot.Igen,én sem gondoltam volna,de beleszerettem.Hiába próbáltam titkolni magam elől,nem tudtam.

-Sss..nyugi..Mi a baj?-kérdezte Bence aggódva,miközben két keze közé fogta arcom.

-Csak a zene…-rendeztem le ennyivel.

Nem válaszolt,csak erősen magához húzott,és hosszan megölelt.

-Holnap lesz egy ilyen buli féleség Szikinél.Ott leszünk ugye mi ketten Ya Ou-val,meg pár haver a barátnőikkel,és arra gondoltam,hogyha ráérsz…akkor..esetleg-kereste a szavakat.

-Aranyos vagy,hogy rám gondoltál,de nem hinném,hogy túlzottan örülnének a jelenlétemnek.

-Ez nem így van.Lerendezem a srácokkal,jó?

-Bence,ez szerintem nem jó ötlet.

-Kérlek-nézett rám ezennel ő boci szemekkel.

-Rendben-sóhajtottam.-Elmegyek,és bocsánatot kérek tőlük,aztán majd csak alakul valahogy.