6.rész

Sziasztok!
Na,itt vagyok Németországban és találtam net kapcsolatot,szóval jó hír!Mivel rossz idő van mostanság,így nem nem mentünk sehová,ennek köszönhetően volt időm blogot írni,szóval most itt van az új rész.Tudom,hogy már 2 hete nem volt fejezet,de remélem,hogy azért maradtak olvasóim.Ha elolvastad pipálj,komizz,vagy ha elnyerte tetszésedet a blogom,akkor iratkozz fel bátran!
Magyarországon milyen idő van?
Jó olvasást!
xxKlauxx

Bence elment megrendelni az italainkat,én pedig csendben vártam.

-Mindjárt hozzák-osztotta meg az infót Beni,miután visszaért.

Amíg a kávénkat vártuk,beszélgetni kezdtünk.

A legtöbbet a bandáról kérdeztem,ő pedig a baráti köreimről,családomról.

-Van most barátod?-kérdése teljesen váratlanul ért,aminek köszönhetően félre nyeltem a kávét.

Na igen,ennek 2 oka is volt.Az első,hogy egyáltalán nem számítottam az ilyesfajta kérdésekre,a második pedig,hogy nem szívesen emlékszem vissza a régi időkre.15 évesen szerelmes lettem.Találtam egy olyan fiút,akiben úgy éreztem,hogy megbízhatok és számíthatok rá.Ez kezdetekben így is volt,csak hát ahogy eltelt egy fél év,agresszív és kiszámíthatatlan lett.Ha olyan kedve volt éppen,megütött.Akármit is tett,én szerettem ezek után is,de egy nap megláttam egy másik lánnyal,és ott lett elegem.Szakítottunk,aztán utána nagy ívben próbáltam őt elkerülni.

-Nincs-rendeztem le gyorsan ennyivel a választ.

Bence látta rajtam,hogy kérdése után elég furán viselkedtem,aminek hangot is adott.

-Ne haragudj,illetlenség volt megkérdezni.De miért lettél ennyire feszült?Nem hinném,hogy a kérdésem zaklatott fel ennyire.

-Nem,semmi baj.Ne is figyelj rám ilyenkor.Nem a kérdésed miatt nyugi-mondtam,majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

-Akkor mi a baj?-nézett rám Bence aggódva.

-Nincs semmi,csak kicsit elgondolkodtam-mosolyogtam most már teljesen.

-Ugye tudod,hogy akármi is van,nekem elmondhatod.Bennem megbízhatsz-közölte,miközben egyik kezét az asztalon pihenő kézfejemre tette,és mélyen a szemembe nézett.A hideg futkosott a hátamon,ahogy összeért a kezünk.

-Köszönöm-csak ennyit válaszoltam suttogva.

-Nincs mit megköszönnöd.Tudod,úgy érzem,hogy ebben a pár napban elég közel kerültünk egymáshoz,és akárhogy is nézzük,de ez a néhány nap elég volt ahhoz,hogy egy szoros barátság kötődjön ahhoz képest,hogy mi volt kezdetekben-emlékeztetett arra,ami a barátnőm születésnapján történt.

-Igazad van,teljes mértékben megbízom benned.Ami pedig a szülinapon történt,azért még egyszer szeretnék bocsánatot kérni.Egyáltalán nem volt helyén való,hogy beoltsalak titeket,de egyszerűen eldurrant az agyam.Tudom,nem szép dolog,de első látásra ítélkeztem,meg persze az alapján,amit a tévében láttam,de napokkal később már biztos voltam abban,hogy teljesen félre ismertelek titeket.Illetve téged biztosan,a többieket nem tudom.

-Már ezerszer bocsánatot kértél,én ezerszer mondtam,hogy semmi gond.Tényleg nem történt semmi,emiatt ne legyen lelkifurdalásod-mosolygott rám Bence.

-Tudom,de nem lehet elégszer bocsánatot kérni.

-Bogi,nyugi.Én már rég elfelejtettem.Ne rágódj már ezen.Felejtsük el-mondta,miközben újra mosolyt festett arcára.

-Rendben-mondtam vigyorogva.

Már réges rég elfogyott a kávénk,de továbbra is ott maradtunk,és megosztottunk egymással egy-két újabb információt.

-Nincs kedved feljönni hozzám?Folytathatnánk ott a beszélgetést.

-Mehetünk-adtam be a derekam,majd miután Beni fizetett,elhagytuk a kávézót,és útnak indultunk.Az egész nem tartott sokáig,mert Bence kemény 10 percre lakott a találkahelyünktől.Azt azért hozzáteszem,hogy gyalog,ugyanis én is kb.10 percre lakom onnan,csakhogy én busszal nézve.Mondjuk már nagyjából én is ismertem azt a környéket,mert ugye segítettem költözni az unokabátyámnak,aki szembe szomszédja Bencének.

A harmadik emeletre érve előkereste a kulcsokat,majd beinvitált a lakásába.A beállítottsága teljesen olyan volt,mint Petié,csak a színek tértek el.Bence bevezetett a tágas nappaliba,ahol leültem a kanapéra,ő pedig elment a konyhába innivalóért meg nasiért.Amíg a fiút vártam,rendesen körbekémleltem.Narancssárga és fehér színben pompáztak a falak.

-Itt is vagyok-mondta,miközben letette a hozott dolgokat az asztalra,majd lehuppant mellém.

-Tetszik a nappalid-dicsértem meg.

-Oh,köszi-mosolygott.-Már terveztem,hogy átfestem.Majd segíthetsz nekem-kacsintott.

-Csak szólj,hogy mikor,és repülök.Már úgyis van hozzá tapasztalatom.

Erre mindketten elkezdtünk nevetni.

-Mit szoktál szabadidődben csinálni?-érdeklődött.

-Hát a barátnőmmel szoktunk összefutni.Beülünk egy moziba,elmegyünk kajálni,vagy shoppingolunk a plázában.Ha nem ér rá,akkor néha nekiállok rajzolni,de közben megy a zene.Szinte semmit nem csinálok zene nélkül.Meg aztán ha van olyan könyv,ami felkelti a figyelmem,akkor azt elolvasom.Suliidőben meg nem igazán van időm,mert a gimnáziumi tananyag elég száraz és nehéz,ezért több időt kell fordítanom a tanulásra.-meséltem.-És te?

-Próbálunk a srácokkal,edzőterembe járok és rengetegszer zongorázom-mondta.-Bocsi,hogy megkérdezem,de hány éves vagy,hogy még gimibe jársz?

-Na de Bence,ilyet nem illik egy lánytól kérdezni-néztem rá morcosan,de nem bírtam sokáig komoly maradni.így elnevettem magam,és Beni sem tett másképp.-Amúgy 17-árultam el neki,miután lenyugodtunk.

-Akkor csak 4 évvel vagy nálam fiatalabb-mondta Bence egy gyors fejszámolás után,és arcán a megkönnyebültséget véltem felfedezni.

-Ez miért érdekes?-kérdeztem zavartan.

-Igazából gőzöm sincs-nevette el magát.

-Benceee-mondtam kedvesen.

-Mi az?

-Zongorázol nekem?-néztem rá kölyökkutya szemekkel.

-Hááát nem is tudom…-húzta az agyam.

-Kéérlek-kérleltem továbbra is.

-Na jó,legyen-adta be a derekát,majd a szobájába mentünk,mert ott volt a zongora.Ebben a helyiségben sem csalódtam.Zöld falak,hatalmas franciaágy,szekrények…

Bence leült a zongora elé,én meg az ágyra huppantam,így pont szemben voltam vele.

-És mit szeretnél hallani?-szegezte nekem a kérdését kedvesen.

-Hmmm..Mindegy,amit te gondolsz-mosolyogtam.

Elgondolkodott azon,hogy mit kezdjen el játszani,majd pár pillanat múlva már a billentyűkön voltak ujjai.Már a második billentyűhangnál tudtam,hogy mit fogok hallani.Bence belekezdett az All of me-be,én pedig figyelmesen hallgattam.Egész végig tartottuk a szemkontaktust.Mély pillantása szinte lyukat vájt a szememben.A dal közepe fele összeszorult a torkom,és azon kaptam magam,hogy sírni kezdek.Egyszerűen imádom ezt a számot,de mindig megríkat.Beni már csak azért is zongorázott tovább.Mikor vége lett a számnak,azonnal leült mellém,és szorosan átölelt,amitől még jobban rám tört a zokogás.Ekkor döbbentem rá,hogy szeretem Bencét,és nem úgy mint egy barátot.Igen,én sem gondoltam volna,de beleszerettem.Hiába próbáltam titkolni magam elől,nem tudtam.

-Sss..nyugi..Mi a baj?-kérdezte Bence aggódva,miközben két keze közé fogta arcom.

-Csak a zene…-rendeztem le ennyivel.

Nem válaszolt,csak erősen magához húzott,és hosszan megölelt.

-Holnap lesz egy ilyen buli féleség Szikinél.Ott leszünk ugye mi ketten Ya Ou-val,meg pár haver a barátnőikkel,és arra gondoltam,hogyha ráérsz…akkor..esetleg-kereste a szavakat.

-Aranyos vagy,hogy rám gondoltál,de nem hinném,hogy túlzottan örülnének a jelenlétemnek.

-Ez nem így van.Lerendezem a srácokkal,jó?

-Bence,ez szerintem nem jó ötlet.

-Kérlek-nézett rám ezennel ő boci szemekkel.

-Rendben-sóhajtottam.-Elmegyek,és bocsánatot kérek tőlük,aztán majd csak alakul valahogy.