4.rész

Sziasztok!
Először is bocsánat,amiért eddig nem volt rész,de őszintén szólva nem igen jött az ihlet,de most végre itt van,úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót,jó olvasást! :)
Ui:Ha elolvastad pipálj,kommentelj,vagy esetleg iratkozz fel.nagyon örülnék pár véleménynek,legyen az akár pozitív,akár negatív.Kíváncsi vagyok,hogy mit gondoltok a blogról,úgyhogy ha van egy kis időtök,akkor légyszi írjatok megjegyzést! :)
Klau

-Bence,ő itt Peti,Peti,ő itt Bence,aki egyben a szembe szomszédod -mutattam be őket egymásnak.

-Ó,heló,de jó,már ismerek valakit-üdvözölte Peti sajátos módon Bencét.

-Szia,örülök,hogy összefutottunk.Épp azt kérdeztem Bogitól,hogy nem kell-e egy kis segítség?

Peti egy pillanatra rám pillantott,mire én megráztam a fejem és suttogtam neki egy ’’nem”-et.

-Persze,ha nem nagy gond,akkor elkélne még egy munkaerő,mert Bogival nem sokra megyek.

Hát basszus én megölöm ezt a gyereket.Az tuti,hogy direkt csinálta.Mellesleg mi az,hogy nem megy velem sokra?Azért ez fájt.Nem tudom,ki gürizett neki annyit.

Felvittük a dobozokat az emeletre,immáron Bence segítségével.Ahogy csak tudtam,kerültem.Amikor ő bement Peti szobájába,akkor én kimentem a konyhába.Ha ő kijött a konyhába,leültem a nappaliban.Jó tudom,ez egy idő után feltűnő,de nem voltam vele hajlandó beszélgetni.

-Baj van?-kérdezte,majd levágódott mellém a kanapéra.

-Nem,miért?-kérdeztem vissza zavartan.

-Csak mert azt vettem észre,hogy folyamatosan kerülsz.Csináltam valamit,vagy esetleg megbántottalak?Mondd meg nyugodtan,de ez nekem nagyon szemet szúrt,hogy huzamosabb ideig nem tudsz meglenni velem egy helységben és bevallom,szarul esik.

-Nem,tényleg nincs semmi,egyszerűen csak így jött ki.Nem szándékosan kerüllek,de ne haragudj,ha így éreztél.-füllentettem.

Bence épp válaszra nyitotta a száját,amikor megcsörrent a zsebében a mobilja.

-Szia tesó-vette fel a készüléket.

-…

-Ó,basszus elfelejtettem.Bocs,de teljesen kiment a fejemből,azonnal megyek.-mondta,majd lerakta.

-Ne haragudj,de nekem rohannom kell.Hív a kötelesség.

-Semmi baj,menj csak-mosolyogtam.-Várj,azért kikísérlek.-mondtam,majd felpattantam eddigi ülőhelyemről,és az ajtónál búcsúzkodni kezdtünk.

-Na szia,majd még találkozunk-köszönt el Bence,majd váratlanul megölelt.Természetesen viszonoztam az ölelését,de eléggé meglepődtem ezen a gesztuson,és teljesen zavarban voltam.

-Rendben,szia-mondtam,majd Bence lerobogott a lépcsőn.Pár percig még az ajtónak támaszkodva álltam,és mosolyogtam.Igazából gőzöm sincs,hogy mi  játszódik le bennem,csak azt tudtam,hogy egyre jobban megkedveltem Bencét,és ennek nem lesz jó vége.Nem szabad magamhoz még közelebb engednem.

-Te mit állsz az ajtóban?-zökkentett ki gondolatmenetemből Peti.

-Csak kikísértem Bencét,mert el kellett mennie.-válaszoltam.

-Ööö.már vagy 5 perce figyellek,és azóta meg sem mozdultál,mi van veled Bogi?

-Ja semmi,csak kicsit elgondolkodtam-mondtam,majd becsuktam az ajtót,és egy dobozt kezdtem el kipakolni.Peti tudta,hogy valamit nem akarok neki elmondani,de nem is feszegette a dolgokat,inkább rám hagyta.

Amikor készen lettünk,Peti hazaszállított engem.Szinte a szemem sem tudtam már nyitva tartani,hisz alapból nem aludtam túl sokat és ma eléggé lefáradtam.Ahogy a lakásomba beértem,megcéloztam a fürdőszobát,majd lezuhanyoztam.A langyos vízcseppek megtisztítottak a sok portól,ami rakodás közben került bőrömre.Most nem volt kedvem hosszan magamra folyatni a vizet,az egyetlen dolog,amit szerettem volna,az az,hogy végre ágyba kerülhessek.

Miután a fürdőszobában végeztem a szobámba mentem,ahol azonnal bedőltem a párnák közé,betakaróztam,majd pár perc múlva már az igazak álmát aludtam…

**Vavra Bence szemszöge**

Hát,ma elég érdekes napnak néztem elébe,de menjünk csak szép sorjában.

Ahhoz képest,hogy tegnap-azaz ma-elég későn feküdtem le,pontosan 4 óra után,elég hamar fent kukorékoltam.Már 8 órakor a konyhában készítettem a reggelimet,ami csak egy egyszerű rántottából állt.Miután mindent elpusztítottam,felöltöztem,majd készültem lemenni a közeli sarki boltba.Bezártam a lakást,majd a telefonomat nyomkodva lemásztam a 3.emeletről.Igen,valóban nem a legelőnyösebb ilyen magasan lakni,főleg ha a tömbben nincs lift,ráadásul kint is van vagy 40 fok,hát még a lakásban.

Elővettem a fülhallgatómat,és a rajta lévő csomót kezdtem kibogozni,mikor valaki a csomagjától ki se látva nekem jött.Mivel én is mással voltam elfoglalva,ezért kikerülni sem tudtam,hisz én sem figyeltem előre,r-go kölcsönösen fellöktük egymást.Illetve csak majdnem.A csomag tulajdonosa sűrű bocsánatkérések közepette letette az eddig cipelt dobozt,ami-nagy meglepetésemre-Bogihoz tartozott.Ő is nagyon meglepődött,amikor megpillantott.Hogy őszinte legyek,nagyon örültem annak,hogy-szó szerint- egymásba futottunk,mert találkozni szerettem volna vele.

Beszélgetésbe elegyedtünk,és megtudtam,hogy épp ebbe a tömbbe költözik az unokatesója.Elmondása szerint nagyon jóban vannak egymással,úgyhogy nagyon reméltem,hogy sokszor fogja meglátogatni,hátha megint összehoz minket a sors.Már az első találkozásnál is volt benne valami különleges,amit eddig más lányoknál nem tapasztaltam.Igaz,elég érdekes volt a megismerkedés,de ahhoz képest,hogy egy egoista tuskónak nevezett minket,egyáltalán nem tudtam rá haragudni.Persze elég rosszul esett,de amúgy sem vagyok az a tipikus haragtartó személyiség.Amikor megláttam az erkélyen Bogit,meg az egyik csávót,aki éppen zaklatta az előbb említett lányt,ösztönösen cselekedtem,és azonnal kirohantam,hogy Bogi segítségére siettem.Utálom az erőszakot,főleg akkor,ha még az esélyegyenlőség sincs meg.Egy védtelen lány és egy kigyúrt pasas között elég nagy különbség van.De erre most nem térek ki.

Egyszer csak egy idegen hang ütötte meg a fülemet,aki Bogihoz szólt.A hang irányába fordultam,és egy magas,barna hajú,kb.velem egyidős fiút fedeztem fel.Bogi bemutatott minket egymásnak,és kiderült,hogy ő az unokabátyja,akivel szembe szomszédok leszünk.

Felajánlottam,hogy segítek a költözésben.Bogi valamiért nemet mondott,Peti viszont beleegyezett.

A pakolások közepette feltűnt,hogy Bogi valamilyen oknál fogva került engem.Amikor a kanapén ült egyes egyedül,kihasználtam az alkalmat,és megkérdeztem,hogy van-e valami különösebb oka annak,hogy a nap legnagyobb részében alig voltunk egy légtérben,mert ha én bementem valahová,ő pár perc elteltével már máshol volt.Azt mondta,hogy nem szándékosan került,de valójában én ezt nem hittem el.Nem lehet véletlen egybeesés.Azt még megértem,ha 1-2 alkalommal történt volna ez,de kb.egész nap ez ment.

Beszélgetésünket a telefonom zavarta meg.Ya Ou hívott a próbával kapcsolatban.Már 20 perce várnak rám,de én teljesen elfelejtettem,hogy ma próba van.

Sietősen elbúcsúztam Bogitól,majd rohantam a próbaterem felé.A lakásomtól normális tempóban nézve olyan 12-15 perc,de én ezt most letudtam 7 perc alatt.Szinte beestem a terem ajtaján,ahol a többiek  már nagyban próbáltak.

-Végre,hogy itt vagy.Mi történt?Sosem szoktál késni,mi van veled?-kérdezte Sziki.

-Csak kiment a fejemből a próba,aztán meg segítettem Boginak meg az unokatesójának kipakolni az új lakásba..

-Annak a Boginak?-nézett rám Sziki teljesen értetlenül.

-Ha a buliban megismert Bogira gondolsz,akkor igen,ő az.

-Mi dolgod van neked azzal a bunkó csajjal?

-Nem bunkó,teljesen félre ismertük.Tök normális.

-Mióta vagy ennyire jóban vele?-faggatott Sziki.

-Hát a bulin megmentettem,utána ráírtam Facebook-on,majd ma összefutottunk a lépcsőházban,szóval így ennyi.

-Megmentetted?Miért,mi történt vele?Újra belenyomta valaki képébe a tortát?-gúnyolódott Ya Ou.A poénjain általában röhögni szoktam,de ez most egyáltalán nem volt vicces.Nem tudom miért,de ahogy Bogit bántotta,egyszerűen elfogott a méreg.

-Nem,de ha nagyon tudni akarod,akkor egy vadbarom ráakaszkodott és zaklatta-válaszoltam ingerülten.

-Hé hé hé,nyugi tesó,csillapodj.Mi van veled?- kérdezte Ya Ou.

-Bocs,nem tudom miért reagáltam így.Inkább kezdjük a próbát.

Próba közben a gondolataim teljesen más helyen cikáztak,ami meg is látszott,ugyanis elég sokszor rontottam el a rám eső szöveget,vagy éppen későn kapcsolódtam be a dalba.

-Na jó.Bence,az még oké,hogy egyszer elrontod a szöveget,de hogy állandóan?Vagy összeszeded magad,és képes leszel legalább egyszer hibátlanul elénekelni a részedet,vagy hagyjuk abba az egészet,és majd próbálunk máskor.-akadt ki Sziki.

-Srácok,ez ma nekem nem megy,szerintem halasszuk el,ne haragudjatok.

-Jó,semmi baj,mindenkinek lehetnek rossz napjai.Akkor találkozzunk holnap délelőtt.Mindenkinek megfelel?-tervezgetett Sziki.

-Nekem jó-mondta Ya Ou.

-Nekem is-válaszoltam.

-Akkor holnap 10-kor tali ugyanitt,és pihenjétek ki magatokat,mert eddig semmire nem jutottunk,és a nyakunkon van a következő koncert.

Próba után azonnal hazamentem.Leültem a kanapéra,majd bekapcsoltam a tévét,miközben azon gondolkoztam,hogy Bogi vajon itt van-e még?Mondjuk már elég későre jár az idő,úgyhogy kétlem.

A csatornák között kapcsolgattam,de semmi normális műsor nem ment egyik adón sem.Miután meguntam a távirányító nyomkodását,lefürödtem,majd a szobámba mentem,ahol még gyorsan felnéztem a közösségi oldalakra.Elénekeltem a Let her go című dalból egy kis részletet,majd azt feltöltöttem Instagram-ra,amit pár perc múlva már elözönlöttek a kommentek.A változatosság kedvére csekkoltam a Facebook-ot is,ahol-szokás szerint-rengeteg üzenet érkezett.Végiggörgettem az üzenetek feladóján,de senkinek nem válaszoltam.

Már elmúlt éjfél,és én még mindig nem alszom,ami miatt Sziki megint össze fog szidni,mondván hogy nem vagyok elég kipihent.Ő az az ember,aki apánk helyett apánk,és akire mindig lehet számítani,bármi is történjék.

Még énekeltem egy utolsó dalt,majd végül elaludtam.