3.rész

Sziasztok Vattacukraim! :)
Itt is lennék a 3.résszel.Tudom,hogy ez nem lett a legizgalmasabb,de most sajnos csak ennyi tellett.Ígérem,hogy máskor próbálok minél eseménydúsabb részeket hozni.
Ha elolvastad a részt,pipálj,vagy írt komit,mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Ha pedig állandó olvasója vagy a blogomnak,akkor iratkozz fel! :)
Jó olvasást!
Klau

Mennyit is beszéltünk?Hajnali 1 órakor értem haza,utána olyan fél órán keresztül a fürdőkádban ücsörögtem,majd rögtön bekapcsoltam a gépem.Szintén olyan fél órán keresztül néztem a kezdőlapot,majd utána írt rám Bence,szóval fél 2-től 3-ig.MÁSFÉL ÓRÁT.A történteken agyaltam,és egyszerűen nem jött álom a szememre,amit-valószínűleg-holnap fogok bánni,mert én leszek az első,aki ki fog dőlni,bár nem nagyon érdekelt.

Végül valahogy sikerült álomba szenderülnöm,de nagyon fura álmom volt…

Végül valahogy sikerült álomba szenderülnöm,de nagyon fura álmom volt…

Reggel 7-kor az ébresztőm utálatos hangjára keltem.Nagy nehezen kinyitottam szemeimet.Hát igen,valóban nem volt túl jó ötlet hajnalok hajnalán még üzeneteket váltani Bencével.Persze nem bántam,csak kb.egész nap olyan leszek,mint egy holdkóros.

Apropó Bence,a minap szerepelt az álmomban.Nem nagyon emlékszem minden részletére,és csak pár kép maradt meg belőle.Arra emlékszem csak,hogy buliztunk,én elfáradtam,kidőltem a kanapén,majd kora reggel Bence karjaiban ébredtem.Nem értettem,hogy miért szerepelt az álmomban,sőt,azt sem,hogy tegnap miért volt velem olyan kedves..Tehát magam előtt láttam,ahogy Bence karjaiban találom magam..Aha,nagyon értelmes.És ami a legfurább,hogy jó érzés volt vele álmodni.Lehet,hogy egy kis távolságot kéne tartanom kettőnk között.

Hatalmas erőlködések árán,de végül kikecmeregtem az ágyból.Kislattyogtam a konyhába,ahol főztem magamnak egy jó erős kávét.Miután megittam,reggeli gyanánt összedobtam magamnak egy szendvicset,majd jóízűen elfogyasztottam.Amint végeztem,a fürdőbe botorkáltam,és a tükörbe néztem.Karikás szemeimet korrektor segítségével tüntettem el,majd egy kis szempillaspirált kentem pilláimra,és kész is voltam.Illetve majdnem.Még át kellett öltöznöm.Mivel ma elég sok meló lesz,ezért valami kényelmes ruha után kutattam a szekrényemben.Egy sima fekete legging-re és egy hosszabb,ujjatlan felsőre tettem le a voksomat.Miután átöltöztem,gyorsan lófarokba kötöttem a hajam,majd útnak indultam.

8 óra után 2 perccel estem be az unokatesóm régi házának kapuján.

-Szia Bogi-üdvözölt egy ölelés kíséretében.-De régen láttalak.

-Szia ….Én is téged,jó újra látni.Szóval akkor mivel is kezdünk?-csaptam bele rögtön a közepébe.

-Először is át kéne mennünk a lakásba,és ki kéne festeni a helységeket.Illetve már csak az én szobám van hátra,szóval már csak azt.A festékek meg a többi kellék már nálam vannak,szóval semmit nem kell vinnünk.A lakás innen kb.10 percre van,úgyhogy én arra gondoltam,hogy gyalog megyünk-zúdította rám az információkat.Bólintottam,majd útnak indultunk.

Miután odaértünk,az első dolgom az volt,hogy körülnéztem.Már szinte minden szoba ki volt fesvte,csak Petié hiányzott.Végül nekiálltunk annak is.Amíg Peti felhigította a festéket,addig kezembe vettem egy ecsetet,és elkezdtem felvinni a színt a falakra.Nekem-személy szerint-nagyon tetszett a színe.Az ajtóval szembeni falat fehérre mázoltuk,az összes többi halványzöld árnyalatot kapott.

Miután elkészültünk,egy kis pihenőt tartottunk,gyorsan bekaptunk pár falat kaját,majd visszasétáltunk az indulási pontunkhoz.A régi házból kicipeltük a dobozokat,majd az autóba kezdtük el pakolni.

-Hallod,mennyi cuccod van neked?-utaltam a dobozhalomra bökve.

-Hát,van néhány holmim…

-És erre neked mind szükséged van?-kérdőjeleztem meg,mert szinte biztos voltam benne,hogy a dolgok nagy részét nem is használja.

-Persze,ez minden emlék.Ha a lakásba nem fér el,akkor majd leviszem a pincébe.

-Öö..aha…és azt megmondanád,hogy hol van pince?-kérdeztem két dobozpakolás közepette.

Peti épp egy csomagot tartott a kezében és a kocsi felé igyekezett,amikor hirtelen megtorpant.

-Bassza meg.Elfelejtettem,hogy ott nincs pince,se raktár,se tárolóhelység,se padlás..Semmi nincs-akadt ki.-Most hova fogom tenni ezt a sok cuccot?-kérdezte ijedten.

-Én szóltam-emeltem fel mindkét kezem megadóan.

Mivel láttam,hogy teljesen tanácstalan,a segítségére siettem.

-Figyi,tuti megoldjuk valahogy-nyugtatgattam,bár én is kíváncsi lennék arra,hogy hova fér el ennyi kacat.-Először is vigyük át a cuccokat,és ott talán majd könnyebb lesz kitalálni-adtam ötletet.

Peti csak bólintott,majd miután a kocsi megtelt a csomagokkal,az új lakás felé indultunk.Mikor odaértük,unokatesóm leparkolt,majd egyesével hurcolásztuk fel a 3.(!!!!!!)emeletre a cuccokat.Mellesleg lépcsőn,mivel lift nem volt.Az igaz,hogy a tömb egy gyönyörű lakóparkon belül helyezkedik el,és ahogy belépsz az épületbe,nem a legócskább helyet véled felfedezni,sőt..Ennek ellenére sincs semmi lift,vagy valami ahhoz hasonló.Elvileg már túl nagy luxus uralkodna a tömbben,és inkább hasonlítana egy szállodára,mintsem egy társasházra.Már csak egy recepció hiányzik,és kész is a hotel.Na mindegy,ezen már kár rágódni.

Már vagy úgy a 7.csomagot cipeltem fel a lépcsőn,amikor valamibe,pontosabban valakibe beleütköztem.

-Jaj ne haragudj-kezdtem,de azonnal megakadtam,amikor a doboz letétele után felnéztem..

-Bogi?-kérdezte Bence.

-Bence?-kérdeztem én is vissza.

-Mit csinálsz errefele?-érdeklődött a magas srác.

-Hát ugye tegnap említettem,hogy segítek átcuccolni unokatesómnak az új lakásába,és most épp azt csináljuk-mondtam,de mintha ez nem lenne elég egyértelmű.-Amúgy meg tényleg sajnálom,csak akkora az a csomag,hogy egyszerűen nem láttam ki mögüle.

-Nincs semmi baj-nevetett.-Amúgy hol lakik az unokatestvéred?

-3.emelet 23-mas ajtó-válaszoltam.

-Pont azzal szemben lakom-osztotta meg mosolyogva az infót.

-Tényleg?Akkor valószínűleg sokat fogunk majd találkozni,mert elég sokat szoktam Petinél,az unokatesómnál bandázni.-mosolyogtam én is.-Viszont nekem most mennem kell,mert még rengeteg cucc van a kocsiban,és még mind fel kell cipelni a harmadikra úgy,hogy nincs lift.Amúgy te hogy bírod mindennap,hogy ennyit kell lépcsőznöd?-tettem fel utolsó kérdésemet.

-Hát,már hozzá vagyok szokva.Amúgy ne segítsek?Most úgyis ráérek.

-Nem,köszi.Megoldjuk-mosolyogtam.Ekkor megjelent mögöttünk Peti,aki éppen a lakásából jött az újabb dobozokért.

-Mi van Bogi,máris ismerkedsz?-szegezte nekem röhögve a kérdését.

-1.Bencét már régebb óta ismerem(na jó,az a régóta 1 napot jelent,de ez már részletkérdés),2.a csomagjaid miatt majdnem elestem,de a szerencsés,akinek nekiütköztem,az Bence volt.-újságoltam.-Ó,hogy én milyen hülye vagyok-kaptam a fejemhez.Erre Peti egy „tudjuk”-kal válaszolt,én pedig egy szúrós pillantást vetettem rá.

-Bence,ő itt Peti,Peti,ő itt Bence,aki egyben a szembe szomszédod -mutattam be őket egymásnak.

-Ó,heló,de jó,már ismerek valakit-üdvözölte Peti sajátos módon Bencét.

-Szia,örülök,hogy összefutottunk.Épp azt kérdeztem Bogitól,hogy nem kell-e egy kis segítség?

Peti egy pillanatra rám pillantott,mire én megráztam a fejem és suttogtam neki egy ’’nem”-et.

-Persze,ha nem nagy gond,akkor elkélne még egy munkaerő,mert Bogival nem sokra megyek.

Hát basszus én megölöm ezt a gyereket.Az tuti,hogy direkt csinálta.Mellesleg mi az,hogy nem megy velem sokra?Azért ez fájt.Nem tudom,ki gürizett neki annyit.Pont azt akartam elkerülni,hogy Bencével találkozzak az álmom miatt....